A epizódok egy-egy történelmi esemény emberi oldalát mutatják meg: nem a tankönyvek megszokott nézőpontjából, hanem olyan szereplők szemszögéből, akik saját életükön keresztül tapasztalták meg a történelem fordulópontjait. A Mohács 500 emlékévhez kapcsolódó projekt első két elkészült epizódja egy mosónő és egy apród monológján keresztül idézi meg az 1526-os mohácsi csata előtti és utáni időszakot. A formátum különlegessége, hogy a történelmi esemény nem közvetlenül jelenik meg: a csata hangjai, a fények, a környezet és a szereplők személyes emlékei teremtik meg azt a világot, amelyben a néző maga egészítheti ki a történteket.
A történelmi szakértők bevonásával készült Történelmi miniatűrök sorozat, először egy zártkörű vetítésen mutatkozott be Csongrádon, az Írók – Költők VIII. Dél-Alföldi Nemzetközi Fesztiválján, a Keresztutakon – Tér-, forma- és időélmények, avagy a crossover lehetőségei a televíziózásban című pódiumbeszélgetés keretében. A bemutatót követően a formátum és annak újszerű megközelítése a nézőktől kifejezetten pozitív visszajelzéseket kapott.
Az augusztus 29-én 17:05-től az M5-ön látható premierepizódban egy tábori szakács szemén keresztül elevenedik meg Tomori Pál és a mohácsi csata utolsó napja: miközben készül az érsek kedvenc étele, a kappanleves, a háttérben egyre közelebb kerül a végzetes ütközet. Tomori nem tér vissza a leveshez, a szakács pedig a csata után menekülni kényszerül – egyetlen kihűlt leves marad az egykori tábor emlékeként. 18:55-től a második részben a patak parton dolgozó asszonyok idézik fel, ahogy a szemük előtt vonultak el a mohácsi vert had megmaradt katonái: sárosan, megtörten, sokszor sebesülten. A mosás hétköznapi mozdulatait szemléltetve egy egész ország tragédiája bontakozik ki. A következő epizódban 22:30-tól egy apród gondozza a lovat miközben feleleveníti az eseményeket. Az istálló csendje és a csatatérről érkező hangok kontrasztja egyszerre teszi személyessé és feszültté a jelenetet.
A készítők tudatosan törekedtek arra, hogy a történelem ne évszámok és hadmozdulatok soraként jelenjen meg. A karakterek belső monológjai az események emberi következményeire irányítják a figyelmet, miközben a minimalista látványvilág és a kortárs színházi eszközöket idéző megoldások sajátos atmoszférát teremtenek. Palkó Áron rendező úgy fogalmazott: „A Történelmi miniatűrökben nem rekonstruálni szeretnénk a történelmet, hanem olyan közel hozni a nézőhöz, mintha belesnénk az idő résén keresztül a korszak hangulatába.
Kuti Gergely szerkesztő-író hozzátette: „Mohácsiként Mohácsról, illetve a mohácsi csatához kapcsolódóan írni igazán testhezálló feladat volt. Először azt gondoltam, mi sem egyszerűbb, hiszen gyerekként is sokat hallottam a csata történetéről és részleteiről. Aztán rájöttem, hogy ez önmagában kevés, ezért elkezdtem megismerni a legfrissebb kutatási eredményeket is. Ezek ismeretében született meg az apród karatere: bár ő kitalált személy, a története egy valós történelmi alakhoz, a csata egyik túlélőjéhez, szekcsői Herczeg Miklóshoz kapcsolódik.”
Merkl László író, projektvezető szerint: „A sorozat valódi crossoverként működik, hiszen az epizódok irodalmi szövegekkel, izgalmas képi megvalósítással készülnek. A kisfilmes, valamint a prózai eszköztár összehangolása érdekes feladat volt, mert a novellákat úgy dramatizáltuk, hogy azok közben megőrizhessék tisztán irodalmi megformáltságukat.”
A Történelmi miniatűrök formátuma egyszerre támaszkodik a történelmi forrásokra, az irodalmi szövegre, a színészi játékra és a televíziós képi világra. Az epizódokban megjelenő karakterek lehetnek valós történelmi személyek vagy fiktív archetípusok, akik egy-egy történelmi helyzetet saját nézőpontjukból értelmeznek. A látványvilág szándékosan minimalista: a korszakot idéző, ugyanakkor elemeltebb kosztümök, kevés kellék és karakteres helyszínek segítik, hogy a figyelem a szövegre és a szereplő belső világára irányuljon. A történelmi esemény sokszor csak fényekben, hangokban és atmoszférateremtő részletekben jelenik meg.