„Azzal tisztában voltam, hogy egyszer majd csak karácsony lesz, de türelemmel kivárni nehéz volt” – emlékezett vissza mosolyogva Mikó István. Gyerekkorának egyik legkedvesebb ünnepi emléke édesanyjához kötődik, aki különleges süteményt, az úgynevezett „hamis dobost” készített ilyenkor. Bár a cukormáz hiányzott róla, íze máig a karácsony hangulatát idézi fel benne.
A színművész elárulta, hogyan próbálták édesapjával kijátszani az édesanyai tilalmakat: szülője a torta szélét szerette, ő maga viszont mindig azokat a részeket kereste, ahol a legtöbb krém lapult. „Néha belemásztam a tortába” – mesélte gyermeki mosollyal. Bevallotta, türelmetlensége nem ismert határt, tudta, hol vannak a lakás rejtett zugai, és mindent megtett azért, hogy a meglepetést minél hamarabb megtalálja.
Az idő múlásával azonban a várakozás jelentése megváltozott számára. Ma már a karácsony neki nem arról szól, hogy ő mit kap másoktól. „Amikor az embernek gyermeke van, sőt, kettő is, akkor sokkal izgalmasabb figyelni, hogyan várják az ünnepet, és mennyire tudnak örülni egy ajándéknak” – fogalmazott Mikó István.
A Várva várt történetei újranézhetők a Médiaklikken.
Várva várt – hétköznap 18:45-től a Dunán.
fotó: MTVA/Csöndör Kinga