Liszt Ferenc Orpheus című darabja eredetileg egy opera bevezető zenéjeként született, de Liszt átdolgozta szimfonikus költeménnyé, és ebben a formájában mutatta be 1854-ben a weimari városházán. A zeneszerző ikonikus Haláltáncának születése egy érdekes történethez kötődik. A zeneszerző 1838-ban Pisában járt, ahol megtekintette a város híres temetőjét, a Campo Santót. A sírkertben egy hatalmas, egybefüggő falfelület található, amelyet nagyméretű freskókkal borítottak. Az egyik legkülönösebb és legizgalmasabb freskó A halál diadala. Liszt képzeletét megragadta ez a hallatlanul expresszív és borzongató mű, és azonnal össze is kapcsolta a »Dies Irae« gregorián dallammal. A kompozíciós alapötletet egy másik híres haláltánc-ábrázolás is inspirálhatta: Hans Holbein nevezetes metszetsorozata.

Az esten elhangzó harmadik mű Bartók Béla egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára. Az 1918-ban, Budapesten bemutatott opera alapjául szolgáló mese történelmi gyökerei egyes kutatások szerint a 15., míg más teóriák szerint egészen a 6. századig nyúlnak vissza. Kovács János karmester szerint „az énekelt szöveggel párhuzamosan Bartók olyan gondolatokat öntött zenei formákba, amelyek csak sejthetők, de szavakban nem kifejezhetők. Az előadók dolga pedig mi más lehetne, mint a kimondhatatlan közvetítése.”

A hangversenyen a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarát Kovács János vezényli, a szólisták Ránki Dezső (zongora), Horti Lilla (szoprán) és Kálmándy Mihály (bariton).

A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának koncertje – február 9-én 19:30-tól a Zeneakadémián és  a Bartók Rádióban.