A hétköznapjaink része a mesterséges intelligencia (MI). Elég csak átböngészni a napi híreket, és azt látjuk, hogy az ember szolgálatában áll a gyógyításban, a tanulásban, a közlekedésben, de még a hospice gondozásban is. A Cella – Letöltendő élet utolsó, „2050” című epizódjának utópisztikus gondolata szerint a család gondoskodását és az anyai szeretet is pótolni tudja az MI.
A mesterséges intelligencia rohamos fejlődése vitathatatlanul megosztó téma, mert bár csodálatosnak látszik az a jövő, amelyben csak hátra dőlünk és a robotok elvégzik a munkánkat, de mi történik, ha az algoritmus leválthatja az embert az élet azon területein is, amelyeken már nem szolgál bennünket, hanem átveszi a hatalmat?
Az MI képes folyamatosan monitorozni például egy beteg állapotát és tüneteit, jelezheti előre az esetleges szövődményeket, a fájdalom súlyosbodását, de az emberi gondoskodást, figyelmet és törődést képtelen utánozni, hiszen az emberi figyelem személyre szabott. Egy ember kezét csak egy másik ember tudja megfogni. Az empátia, a bizalom és a kötődés emberi érzelem. Mint ahogy a harag, gyűlölködés és a becsvágy is, amely az emberiség történelme során számos alkalommal vezetett háborúhoz.
De milyen árat fizetünk azért, hogy amíg mi, emberek egymással háborúzunk, addig a jövő generációját gondolkodni képes, programozott algoritmusok nevelik fel? Vajon az érintést, a szülői támogatást, az emberi lét esszenciáját be lehet-e táplálni egy mindent tudó rendszerbe?
A „Cella – Letöltendő élet” befejező részében a börtöncella a tökéletes védelmet nyújtja a Fiúnak, aki születésétől fogva elszigetelten él, és egy gép nevelte fel. Hősünk élete gyökeresen megváltozik, amikor két hozzá hasonló ismeretlennel együtt a külvilág is betör a biztonságos falak közé, és fel kell ismernie, hogy a világ egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzelte.
A „2050” című epizód izgalmas kontextusba helyezi a bűn és a bűnhődés, a szabadság és a bezártság fogalmát. Az „időutazó cella” ezúttal azzal szembesít, hogy a magány és a múlt egyaránt bebörtönözhet, akár úgy, hogy észre sem vesszük.
Ez egy izgalmas történelmi lift, kicsit a saját történelmünk felfedezése egy adott szűrőn keresztül. Az utolsó részben pedig kilökjük ezt a liftet a jövőbe – mondta el Bendi Balázs a koncepció megalkotója az M1 – Ma reggelben a sorozat kapcsán.
A Megafilm Service nyolc külön epizódból álló antológiasorozatának befejező része május 15-én, hétfőn este 21:35-től látható a Dunán a Kékfény után.
Szereplők: Szereplők: Kenéz Ágoston, Szamosi Zsófi, Nagypál Gábor
Alkotók: Producerek: Helmeczy Dorottya és Kálomista Gábor, Rendező: Csillag Mano, Operatőr: Maly Róbert, Vágó: Poós A. Márton, Forgatókönyvíró: Veres Attila, Sorozatkoncepció: Bendi Balázs, Zeneszerző: Moldvai Márk, Látványtervező: Valcz Gábor, Jelmeztervező: Breckl János+, Főcímdal: Zséda
Fotókredit: Megafilm Service
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.