×

Adj, hogy adhassunk

Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője a hetiszakaszról beszél.
Hallgassa meg!

Vájesev hetiszakaszát olvassuk a héten, említette meg Darvas István, amiről sokáig úgy tűnt, a Tóra legszomorúbb része. Elsősorban azért, mert azt olvassuk, a testvérek nem tudnak egymással értelmesen beszélgetni. Nem árt tisztázni, hogy mi volt ennek a rossz viszonynak az alapja, elsősorban az, hogy a gyerekek édesapja Jákob nem volt képes egyformán szeretni gyerekeit. Ez még természetes volna, hiszen akinek több gyermeke van, az nem tudja egyformán szeretni őket, ám itt éppen az volt a probléma, hogy ez a különbségtétel élesen megmutatkozott. A történet ismert, a testvérek először megpróbálják megölni Józsefet, majd megkegyelmeznek neki. A tizenhét éves fiú tulajdonképpen árva lesz, majd tizenhárom év után találja meg a helyét. Az árvák a zsidó hagyományban mindig is kiemelt szerepet kaptak, a zsidó árvaházak mindig kiemelkedő munkát végeztek.

Az árvaházakról Toronyi Zsuzsa megemlítette, hogy a múzeum egyik értékes darabja az, amit Gerő Katalin a Pesti Izraelita Nőegylet árvaházának vezetője bocsátott ki. Ez egy album, ami azokat a leveleket tartalmazza, amiket „Katalin mama” kapott hosszú munkája során. Ezt az árvaházat 1866-ban alapították, ez az intézmény egy nagyon urbánus, modern jelenség volt. Korábban egy-egy közösség egy-két árváját a helyi családok látták el, de Pest ekkor már egy nagyváros volt, ezért volt szükség egy szervezett árvaházra. Az árvaházat működtető Nőegyletet az akkori pesti zsidó elit asszonyai alapították meg, jelentős adományokkal hozzájárulva az árvaházhoz. A fő adományozó Hercz-Pollák Borbála volt, aki tízezer forintot adományozott erre a célra. Ez az összeg azért volt hatalmas, mert ebben az időszakban tíz forintból meg lehetett élni egy hónapban. Az albumot Gerő Katalin állította össze, aki maga is az árvaház lakója volt egykor. Az itt megforduló leányok nemcsak férjhez mentek, hanem szakmát is tanultak. Gerő Katalin egyébként 1936-ban megírta az árvaház történetét, ami egy igen alapos tényfeltáró munka volt. A Nőegylet egyébként azzal a szlogennel állta elő az évtizedek alatt, hogy „adj, hogy adhassunk”. Ez jellemezte a pesti zsidó közösséget is. A Nőegyletben nemcsak nagy adományozók voltak, hanem kibocsátottak filléres bélyegeket is, ezekből tartották fenn az árvaházat, a később megnyitott menedékházat, és sok más intézményt. Az album külön érdekessége, említette meg Toronyi Zsuzsa, hogy ez egy piros-fehér-zöld csomagba lett csomagolva, amely Gerő Katalin elmondása szerint IV. Károly 1918-as koronázásának a helyszínéről maradt fenn. Azaz Gerő Katalin egyszerre volt büszke zsidó és büszke magyar.

Az interjú a Kossuth Rádió 2021. november 26-i Halljad Izrael adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Videó ajánló

Olvasson tovább