„Mindig is érdekeltek azok a színészek, akik amellett, hogy színes egyéniségek és érdekes történeteket éltek át, tetteikkel példát is mutatnak mindannyiunk számára” – fogalmazott Király Levente, az M1 kiemelt szerkesztője, aki a Riválisok c. könyvében tárja az olvasó elé, hogyan jutott el Jean-Paul Belmondo a ministráns évei után sírásóként, juhpásztorként, majd csomagolómunkásként dolgozó a francia filmtörténet legnagyobbjai közé. A Bébel becenévre hallgató fiút – talán kevesen tudják – többször is eltanácsolták a színésziskolából, így Párizs utcáit járva autodidakta módon sajátította el a színészmesterséget. Kitartásának köszönhetően azonban sikert sikerre halmozott a színpadon és a filmvásznon egyaránt. Pályatársa és riválisa Alain Delon, hasonló karriert futott be. Volt újságkihordó, gyümölcsös, illetve zöldségesládákat rakodó munkás, egy ideig pedig hentesként és mészárosként is dolgozott, mielőtt elindult a világhírnév felé vezető úton. Mi a sikerük titka? Milyen személyes tapasztalatai vannak a szerzőnek Belmondóval kapcsolatban, akivel kétszer is találkozott Párizsban, miután a közmédia Jónak lenni jó című műsorának támogatója volt? Milyen jó példával tudnak elöljárni ezek a színészek, akiket „angyalarcú démonként” illetve a franciák „szent szörnyetegeiként” aposztrofál a világsajtó?