“Tebenned bíztunk eleitől fogva…”: "És szólt az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra."

A július 18-i adás tartalmából.
 

A teljes adást IDE KATTINTVA hallgathatja vissza!

Masri Mona Aicha életét ismerhetjük meg, akinek szír édesapja és magyar édesanyja van, és aki most fejezte be a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán lelkészi tanulmányait, és doktori képzésben tanul majd tovább.
Majd a sárszentmiklósi hittanos táborba látogatunk el, ahol Hegedűsné Erdődi Judit, Horváthné Szabó Judit, Palotás Beáta, Kiss András és a gyerekek mesélnek a méhekkel, a mézzel kapcsolatos bibliai történetekről és a velük megtörtént eseményekről.

Fekete Ágnes áhítata:
„De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, amit fogadtam. Az Úré a szabadítás. És szólt az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.” Jónás próféta könyve 2,10

Jónás imájának a végére értünk. Jónás a hal gyomrában beállította lelki iránytűjét Ninive irányába. A halál torkában, összeomlott istenképpel és énképpel megértette az irányt. Visszaállt a rend közte és Isten között, azaz képessé vált arra, hogy hálás legyen, és az egész életét válasznak gondolja arra, amit Isten mond. Talán lehetne így is megfogalmazni azt, hogy mi a hit: Az élet olyan értelmezése, hogy minden, ami velünk történik válasz Istenre. Válaszoló életünk van. Az élet nem önmagában áll, hanem reflexió arra, amit Isten elindít. Övé a kezdeményezés, ő az, aki kérdez, én nekem pedig az a tisztem, hogy erre megtegyem azt, amire indít, reflektáljak. Egyfajta reflexív, állandó viszonyulásban való lét a hit.
A Balatonon voltunk, és férjem odaszegődött egy horgász barátunkhoz, megkérte hadd pecázzon ő is. Aztán a reggelinél megkérdeztem tőle, vajon miért szereti ennyire a halfogást. Azt mondta, hogy ez egyfajta meditáció. Órákon át úgy kell tartani a pecabotot, hogy bármely pillanatban egészen jelen tudjon lenni. Mintha a víz, a halak lennének az élet, amiben soha nem lehet tudni, hogy mikor kell egészen jelen lenni és cselekedni. Aki horgászik, az megtanul félig-meddig bambulni, de úgy, hogy bármikor a lehető leggyorsabban ki tudjon ebből az állapotból lépni. Ez az élet. Örök várakozás arra, hogy választ tudjak adni annak a helyzetnek a kihívására. Jónás kijőve a halból erre vált késszé. Megyek, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz Ninivében.
Elképzeltem ezt a Jónást, amint menetel az asszír főváros felé egy ekkora kudarc után. Talán más ember nem is lett volna alkalmas akkor arra, hogy elmondja: Még negyven nap, és elpusztul Ninive. Minden más ember bizonytalanabb lett volna, félelmes cincogással szólalt volna meg talán. Jónásnak, aki a hal gyomrából jött, már minden mindegy volt. Ő csak ment. Ő mondta. Nem volt mitől félnie annak, aki ismerte a halál előtti pillanatokat. Úgy képzelem, hogy hangjában mégis kellett lennie valami irgalomnak. Mert aki maga menekült Isten elől, és az ő büntetése így ért véget, az tudja, hogy minden megforgatható. Saját tapasztalatom, hogy az ember nagyon meg tud változni. A szószéken elhangzik egy mondat a számból, de utána másként látom azt a helyzetet. Úgy gondolom, hogy Jónásnak akkor, amikor Ninivében hirdette Isten ítéletét, feltétlen nagy irgalommal kellett beszélnie, hiszen ezért hallgatták meg őt. Csak a hitelesség győzi meg az embereket, úgyhogy ennek ott is jelen kellett lennie Jónás szavában.
Babits Mihály ezt így fogalmazza: Mert megfogyatkozott bennem a lélek:
de az én Uram akará hogy éljek.
Ebének kíván engemet a Pásztor
és megszabadított a rothadástól.
Jössz már, Uram, jössz, záraim kizárod
s csahos szókkal futok zargatni nyájad.
Aztán a városon kívül már elöntötte a düh. A mi szempontunkból ez azt jelenti, hogy vannak feladatok, amiket csak próbatételek után tudunk elvégezni. Senki és semmikor nem tudta volna elmondani úgy: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive”, csak akkor és Jónás. Megtette, amit mondott az Úr. Isten valahogy értelmet adott mindennek, még a futásának is, hiszen ezzel szinte köszörülte a torkát a prófétai szolgálatra.
Nincs véletlen. Nincs üres idő. Minden készülődés, várakozás arra, hogy alkalmas időben megtegyük azt, ami jó. Ezt adja meg az Úr! Ámen.

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth – július 18., szerda, 13:30

Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes

Tovább a műsoroldalra>>>

Videó ajánló

Olvasson tovább