Pozitív és negatív szabadság? Melyiket érdemes választani?

Balázs Gábor eszmetörténész, a Bálák hetiszakasz kapcsán beszélt a szabadság fogalmának tórai értelmezésérő, annak a mának szóló üzenetéről.
 

Mi a hetiszakasz címe?

Bálák hetiszakaszról beszélünk a héten. Ennek érdekessége, hogy egy nem zsidó nevéről van elnevezve, ez nem egyedi, de ritka eset. A szidra főszereplője nem Bálák, hanem egy szintén nem zsidó, de kiemelkedő próféta, Bileám. Ennek kapcsán érdemes beszélni arról a tévképzetről, egy nem teljesen egyértelműen igaz kijelentésről, miszerint a zsidóság a szabadságnak a vallása. Ezt nagyon sokszor lehet hallani, többnyire olyanoknak a szájából, akik magától értetődőnek veszik a szabadság fogalmának egy bizonyos értelmezését és azt is így veszik, hogy a szabadság értelmezésének egy modern verziója ráhelyezhető egy hagyományos kultúrkörre, egy a hagyományt követő, az ókorból származó vallásra. Ez csak nagyon korlátozottan igaz. Természetes, hogy sok olyan dolog, ami nagyon vonzó a modern ember számára, az megtalálható az ősi zsidó hagyományban, ilyen például a gondolat, a vita szabadsága, vagy az, hogy a zsidó hagyományban nem alakult ki dogmatika. Persze vannak kötelező érvényű hitelvek, de ezeknek a pontos jelentése nem rögzített, a pontos jelentésük interpretációfüggő, ezekről szabadon lehet vitatkozni, tehát ilyen értelemben persze lehet úgy is fogalmazni, hogy a zsidóság a szabadság vallása.

Szabadság van akkor?

A szabadság, mint elv megjelenése nagyon fontos. Ennek a hetiszakasznak kapcsán érdemes megemlíteni a szabadság elvének két különböző felfogását. Az egyik szerint, amelyet Sir Isaiah Berlin úgy nevezett, negatív szabadság. A negatív szabadság az, amelyet általában a különböző, a liberalizmus politikai eszmevilágát követő politikai irányzatok vallanak. Ez azt jelenti, hogy a szabadságom abban nyilvánul meg, hogy minél kevesebb korlátom legyen, ezért nevezik negatív szabadságnak. Félreértés ne essék, ez nem értékítélet, hanem egy tagadáson keresztül értelmezi a szabadság fogalmát, azaz nincsenek korlátaim. Ezzel szemben áll a pozitív szabadság modellje, amelyet általában a politikai konzervativizmus hívei vallanak. Ennek értelmében nem a korlátok a szabadság hiánya, hanem az, hogy azt teszek, amit én akarok. Attól, ha szabadon vállalt korlátaim vannak, még nem vagyok kevésbé szabad. Ez mondhatni, egy modern politikai vita. Amennyiben az utóbbi felfogás szerint értelmezzük a szabadságot, akkor valóban azt lehet mondani, hogy a zsidó hagyománynak van egy olyan tendenciája, amit bátran lehet úgy nevezni, a szabadság vallása.

Ez hogyan olvasható ki a hetiszakaszban?

Kitűnően lehet látni a két kiemelkedő prófétában, akik ebben a hetiszakaszban szerepelnek. Két spirituális géniuszról van szó, az egyikük Mózes, aki nem új szereplő. Ő az, akivel az Örökkévaló szemtől szembe beszél, jelentsen ez bármit is, ő az, akiről azt mondja a Tóra, nem lesz több olyan próféta, mint amilyen Mózes volt Izraelben, teszik hozzá.

Mit jelent ez, hogy Izraelben?

A talmudi kommentátorok is felteszik ezt a kérdést. Azt a választ adják, hogy a népek között, a nem zsidó népek között van ilyen, ez pedig Bileám. Tehát egy nagyon érdekes megnyilvánulását látjuk a Talmudban – egy másodpercig sem fogom azt mondani, hogy a Talmud irányvonala az univerzalizmus, de jelen vannak univerzalista eszmék a Talmudban – tehát a legnagyobb zsidó prófétával legalább egyenlő szintre helyeznek egy nem zsidó prófétát. Ezzel azt sugallja, hogy nincsen alapvetően, képességek tekintetében különbség egy zsidó és egy nem zsidó között, hiszen mindketten Isten teremtényei, emberek, csak tőlük függ, hogy képességeiket jó vagy rossz irányba valósítják majd meg. Mózesnél végig azt látni, hogy mindent megtesz azért, hogy a legjobb irányba vezesse az általa vezetett népet.

S Bileám?

Bileám birtokában – úgy tűnik, hogy a király, Bálák pontosan tisztában van azzal, hogy megátkozza a zsidó népet, akkor a zsidó nép elveszik, ha megáldja őket, akkor a zsidó nép sikerrel jár – hihetetlen spirituális energiák vannak. Bileám nem tud mást tenni, mint azt, amit az Örökkévaló sugall neki, megáldja a zsidó népet, de későbbi történetekből az derül ki, hogy nem egyértelműen pozitív szereplő Bileám és úgy tűnik, a zsidó nép bukásának, egyik kudarcának éppen Bileám az oka. Felvetődik a kérdés, mit tudunk meg Bileámról, miért volt ő más típusú vezető, ha képességeinek a tekintetében egyenlő voltak Mózessel.

Mi akkor a nagy különbség?

Azt hiszem, ez a kettőjük közötti szabadságfelfogás volt. Bileám egy olyan típusú zseni, aki a negatív szabadságfelfogást vallja, azt mondja, nekem nincs szükségem közösségre, nekem nincs szükségem népre. Egy érdekes talmudi szójáték, ami megpróbálja megmagyarázni ezt a gondolatot. Mit jelent az a név, Bileám? A kommentátor azt javasolja, értelmezzük úgy, nép nélküli. Egy olyan ember, aki minden közösségi lojalitást, minden közösséghez tartozást levetett magáról, mondván, én egy individuum vagyok. Én vagyok a legokosabb, a legnagyobb spirituális hatalommal rendelkező ember, nekem a többiekre nincs szükségem. Félreértés ne essék, nem az a baj Bileámmal, hogy nem zsidó, hanem az, hogy ő egy olyan vezetői modellt választ, amelyik azt képzeli, hogy a közösségtől függetlenül is tud vezető lenni, azaz nincs szükségem a többi emberre, mert én jobb vagyok. Amennyiben Mózest hasonlítjuk hozzá, egy egészen más típust találunk.

Mely szerint?

Mózes úgy fogja fel a vezetői szerepet, hogy ő a közösség szolgája. A zsidó hagyomány a mózesi modellt követi, de egy nem kisebb géniusz, mint a Bileám, azt mondja, merem a korlátokat vállalni.  Elfogadom a közösséghez tartozás korlátait, ettől én nem leszek kevésbé szabad. Nem arról van szó, hogy Mózes a rabságot, Bileám a szabadságot választotta, hanem arról, hogy ők ketten a szabadság két különböző koncepcióját vallották. Egyikük a közösségtől való függetlenedést, az individuumnak a korlátlan uralmát hirdeti, a másik azt hirdeti, a kiemelkedő individuumnak is csak akkor lehet teljes az élete, ha beilleszkedik a népébe, hogyha azt a néppel való lojalitással szolgálja, ettől ő nem  kevésbé lesz szabad, hanem egy egészen másfajta szabadságot tapasztal meg. Itt nem különélve, a néptől elszakadva, hanem benne élve, minden konfliktussal, minden korláttal együtt valósítja meg önmagát.

Ez akár egy modell lehet a mai politikai vezetők számára is?

Mind a politikai, mind a vallási vezetők számára érdemes ezen elgondolkodni. Kihez akarok hasonlítani? Ahhoz, aki tényleg vállal bizonyos korlátokat, de ezért azt kapja cserébe, hogy a közösségben, a népben marad benne, vagy pedig azt gondolja, annyira kiemelkedő vagyok, hogy nem kell azzal törődni, hiszen én ismerem a legmagasabb rendű spirituális igazságot, ezért nem kell azzal törődnöm, hogy mit gondol rólam a közösség?

Aki ennek a fejezetnek a felolvasásán szeretne jelen lenni, mikor és hova kell megérkeznie?

Bármelyik zsinagógában, de különös szeretettel várjuk a Visegrádi utca 3-ban, ahol szombaton 9-kor kezdjük az imát, ez hozzávetőleg fél 12-ig tart, utána meg kidusra is szívesen látunk minden vendéget.

Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.

Breuer Péter

Az interjú a 2018. június 29-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

A teljes adást, IDE KATTINTVA hallgathatják vissza!

Olvasson tovább