"Tebenned bíztunk eleitől fogva...": „Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”

A május 16-i adás tartalmából.
 

Nemcsak a hírműsorokban, de a mindennapjainkban is átéljük, hogy az amerikai és az európai kultúra furcsa erőegyensúlyban van az élet különböző területein. Így van ez az egyházi életben is. Fiatalok jönnek- mennek, és utazásaikból hazahozzák azokat az egyházi tapasztalatokat, amelyeket más országokban, más földrészeken látnak. Észre sem vesszük, milyen erősen hat ránk az az egyházfelfogás, amely az Amerikai Egyesült Államokban jellemző. Érdemes elgondolkodni azon, hogyan őrizhetjük meg identitásunkat. Erről beszél Aaron Stevens a budapesti Skótmisszió gyülekezetének lelkipásztora.
Ma a kultúra egyik legfőbb hordozója a film. A legnagyobb hatású filmek Amerikában készülnek. Vajon hogyan tükrözi az amerikai egyházi valóságot a film? Erről Hirsch Tibor filmesztéta mondja el gondolatait.
Végül Fekete Zsuzsa összeállítását hallhatjuk a múlt kedden történtekről, amikor egyházi vezetőket aláztak meg a Kossuth téren.

Fekete Ágnes áhítata:
„Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!” János evangéliuma 7,24

Ezen a héten egy egynapos műtéti beavatkozással megoperálták a lábamat. Együtt feküdtem néhány óráig egy idős nénivel, akinek nem volt telefonja. Nagyon kedves volt, tényleg jól elvoltunk a szobában. Megkért, hogy hívjam már föl a lányát, hogy megmondhassa neki: Jól van. Nem vette fel a telefont. Aztán próbálta a másik lányát. Közben beszélgettünk megkínált sütivel, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Mondta, hogy rettenetesen fáj a lába, vajon én hogyan érzek. Mondtam, hogy nekem is fáj, de azért elviselhető. Aztán felsóhajtott, milyen jó lenne, ha korábban jönnének a lányai, mert lassan haza is lehetne menni. Így beszélgettünk, majd megszólalt a telefon, valamelyik rokona hívta vissza. Csak ennyit hallottam a beszélgetésből: Jaj, dehogy, minden rendben van, nem is fáj a lábam. Aztán meg a következő: Nem, dehogy, nem kell sietnetek, tudjátok, én ráérek, itt várlak titeket. Nagyon vicces volt, egy kedves jelenet. Nyilván kedvezni akart a lányainak. Nem akarta őket elkeseríteni, és ezért mindent kicsit jobb színben tüntetett fel. Nem mutatta meg igazi vágyát, igazi valóját, mert ő is jónak és elfogadhatónak akart látszani, és terhet sem akart jelenteni.
Azt hiszem, hogy valami módon mindenkinek ismerős ez a történet. Szinte táncolunk egymás mellett a szavainkkal, mert megbántani sem akarunk senkit, mégis azt szeretnénk, ha vágyaink teljesülnének. És a szavaknak ebben a táncban teljesen el tudunk távolodni a bizalomtól, szívünk igazi mélységétől. Elfelejtjük a nyíltságot, és a szeretet.
Ezért fontos Jézus tanácsa: Ne ítéljetek látszat után! Ne a látszatban éljétek az életeteket. Jézust egyáltalán nem zavarta az, hogy valaki nyilvánvaló bűnt követett el. Őt sokkal jobban zavarta az, hogy valaki úgy tett, mintha tökéletes lenne. Jézus szeretne látszatéletünk, látszatbeszélgetéseink, látszat imádságaink, és mindenféle látszat mögül kihívni bennünket: Ádám, Éva hol vagy? Azt hiszed, hogy fügefalevelednek a látszata engem becsap? Az ember Isten szeretete, a benne való gyermeki lét helyett a jó és a rossz tudását választotta, az ítéletet választotta.
De mi is az ítélet? A magyar nyelvben általában egy képet látunk szavaink mögött. Az ítél szó állítólag az ejt szócskából ered. Amikor ítélek, átejtem egy rostán a másik embert, a másik véleményt, és az illető vagy átmegy, vagy nem. De a lelkünk mélyén mindannyian tudjuk, hogy a rosta Isten kezében van. Nem véletlen az sem, hogy a magyar hiedelemvilágban megvolt az úgynevezett rostaforgatás szokása, mágikus eszköznek tartották a szitát, ami megmutatja például azt, hogy ki a tolvaj. Ezért van a mondás: Átlátok a szitán. Azaz, meg tudom ítélni, hogy a másiknak mi van a szíve mélyén. Csakhogy ezekkel a dolgokkal egyre jobban a másik fölé keveredünk, egyre kevésbé történik meg az, hogy részesedünk Isten szeretetében. Eltávolodunk szívünk igazi mélységétől. Ne ítélj, mert Isten adta azt a valakit melléd, akit megítélsz. Az ítélet látszata mögött az van, hogy magát Istent ítéled meg, aki melléd adta felebarátodat
A mi biztonságunk és ítéletünk is egyedül Isten kezében van. Minél jobban elveszítjük ezt a biztonságot, annál jobban ítélkezünk. Tehát nem arról van szó, hogy ne legyen véleményünk, hanem arról, hogy fürdessük meg Isten szeretetében a véleményünket. Ehhez az átmosáshoz adjon erőt és jó kedvet nekünk az Isten. Ámen.

Hallgassa meg!

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth – május 16., szerda, 13:30

Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes

Tovább a műsoroldalra>>>

Olvasson tovább