Angyalarcú gyerekek, akik a legkegyetlenebb módon képesek bántani egymást úgy, hogy ebből a felnőttek semmit nem vesznek észre. Miért nem mer panaszkodni és segítséget kérni az, akit kirekesztenek vagy folyamatosan bántalmaznak? Miért éppen ő szégyelli magát ezért? Tényleg semmi hatása nem lehet a pedagógusnak és a szülőnek a gyermekközösségek belső viszonyaira? Természetes belső harcról vagy kegyetlenségről van szó ilyenkor? Elvárható-e a gyerek barátságokban a nagylelkű szeretet egymás javára?
Vendég a háznál – Kossuth – augusztus 9., csütörtök, 11:32
Szerkesztő: Szendrei Edit
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.