Már olyan kicsiként is nagyon szókimondó voltam…erre nagyon jó példa az, amikor egy buszon anyukámmal elkezdtünk beszélgetni egy nénivel aki valahol 70 és a halál között volt.
Simán megkérdeztem, hogy mennyi idős és amikor megmondta a pontos választ, szomorú hangon jelentettem ki, hogy „Hát, akkor már közel a vég ”
Mindenki sírt a röhögéstől körülöttünk, leginkább maga az idős néni, aki nem vette nagyon a szívére az őszinteségemet…
Válasz-utasnak pedig a társaságért érdemes lenni, illetve azért, mert a rádióban tényleg megtanulunk úgy kommunikálni, hogy az a későbbiekben is segíteni fogja az emberi kapcsolataink épülését. Egymástól is sokat tanulunk és az izgulós személyiségem nagy részét sikerült a mikrofonok előtt leküzdenem.
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.