Korcsolyázás a téli Balatonon 2002-ben. Néhány perccel a kép készülte után a jég beszakadt alattam a part közvetlen közelében, ezért életveszélyben nem voltam, de azért az ijedelem nagy volt.
Szintén 2002-ben, de nyáron egy erdélyi faluban nyaraltunk egy baráti család házában. Megnéztük a faluban lévő gazdák gazdaságait és én 5 éves fejjel életemben először láttam „bocit”, ami hát sokkal nagyobb volt, mint a mesekönyvben, ezért kicsit féltem tőle. Tetézte ezt, hogy Anya elhitette velem, hogy a zöld pulcsim miatt a boci azt hiszi, hogy fű vagyok és meg fog enni… Aztán ezt az ijedelmet egy nénivel együtt kisütöttük a házi kürtőskalácsokba.

A Válasz-utak megtanított arra, hogy a kimondott szónak hatalmas ereje van. Megtanított arra, hogy hogyan kell szépen, rendezetten beszélgetni, vitatkozni, elfogadni a másik véleményt, és nyitottnak maradni a különbözőségekre. Adott egy rendszert az életünkbe, mert 2-3 éven keresztül a péntek délután egyet jelentett a Válasz-utakkal, ami pedig egyet jelentett a Pagodával a Bródy Sándor utcai épületben, a pogácsával, születésnapi sütögetésekkel és nagy, értékes találkozásokkal. Legyen szó egy hírességről, vagy csak egyikünk nagymamájáról, aki lebilincselően tudott mesélni 56-ról. Olyan életre szóló tapasztalatokat, és nem utolsó sorban barátokat adott, amikhez mindig visszanyúlhatunk, és nagyon hálás vagyok ezért.