A kép a Városligetben készült a Közlekedési Múzeum előtt. Furcsa, hogy ez az épület most nincs sehol. Kiskoromban sok időt töltöttem itt anyukámmal, a testvéreimmel és a unokatestvéreimmel. Emlékszem erre a napra. Öt éves voltam, amikor 2001. szeptember 11-én pont a Közlekedési Múzeumba mentünk anyukámmal. Ez a fotó is aznap készült. Amikor bementünk, nem értettük, hogy miért áll mindenki a recepciónál a kis TV előtt, a jegyértékesítők, a biztonsági őrök és a takarítók is. Némán szolgáltak ki bennünket, ránk sem néztek, csak a képernyőt bámulták. Mi egy nagyon vidám és boldog napot töltöttünk együtt anyukámmal, csak este láttuk a híradóban, hogy mi történt. Pontosabban én nem, mert öt évesen nem néztem még híradót Hogy mi volt a TV-ben, azt utólag mesélték el.

Minden alkalommal eszembe jut a Válasz-Utak, ha elsétálok a Bródy utca mellett vagy ha leszállok az Urániánál. Néha újranézem a videóinkat, jót nevetek magamon és magunkon, az akkori gondolkodásomon, vagy beszédstílusomon. Azon gondolkozom, mennyire jó volna ezeket újravenni, mennyivel több érv lenne már a tarsolyomban, mennyivel másképpen beszélnék, érvelnék már. A Rádióban jöttem rá, hogy mennyire fontos, hogy az embernek mindenről legyen véleménye és amellett érvelni is tudjon. Ha profi riporter nem is lettem úgy érzem emberileg nagyon sokat fejlődtem abban az időben, amikor tagja lehettem ennek a fantasztikus kis csapatnak.