Végh Lajos és Városi Gabriella homokanimációval készített egy alkotást a reformáció 500. évfordulójára. Adásunkban erről a műről is beszélnek Fekete Ágnes mikrofonja előtt.

Debrecenben a református általános iskola negyedikes tanulói idős betegeket örvendeztettek meg az idei adventben. Kalmár Zsoltné osztályfőnök és néhány gyermek, Virányi András, Lippai Csenge, Demjén Zsuzsa és Wagner Ferenc mesélt erről Pálóczi Alexandrának.

Az elmúlt héten átadták a Benda Kálmán Szakkollégiumot, mely Budapesten, a Károlyi Gáspár Református Egyetem részeként működik. Sepsy Enikő dékánnal Fekete Zsuzsa beszélgetett.

 Fekete Ágnes áhítata:

„Bement Máriához az angyal, és ezt mondta: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van…  A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hívatik, Isten Fiának. Mária ezt mondta: Íme, az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint.” Lukács evangéliuma 1,28. 35. 38.

 Máriában az a különös, hogy valami hihetetlen egyensúlyt talált meg, amikor megkapta Isten küldetését. Az egyensúly, a harmónia talán a legnagyobb hiánya életünknek. Végletek között hányódunk. Hiszen ha nekünk azt mondaná valaki: Te próféta vagy, menj és mondj el valamit valakinek! Akkor minden bizonnyal kétféle választ adnánk erre aszerint, hogy milyen az alkatunk. Az egyik talán ez lenne: Micsoda? Engem választottál ki? Mennyire igazad van, köszönöm, valóban kiválasztott vagyok! A másik válasz pedig ez lenne: Micsoda? Én kiválasztott? Itt valami tévedés történt, mert én nem vagyok erre alkalmas.

De Mária nem méricskélt semmit. Sem túl kicsinek, sem túl nagynak nem gondolja magát. Nem ahhoz mérte az angyal szavát, amit ő saját magáról gondolt. Hanem hagyta Istent, hogy döntsön úgy, ahogyan akar. Nagy dolog ez az egyensúly. Hiszen mi mindig a két végletbe esünk: Vagy megbocsáthatatlan bűnös embernek gondoljuk magunkat, vagy pedig a tömegből kiemelkedő farizeusnak. Vagy túlságosan kicsinek, vagy túlságosan nagynak. De Isten nem olyan, hogy egy mércével nézi az embereket, mintha valami casting lenne az Ő ügye, és nem mércével a kezében nézeget minket, vajon alkalmasok leszünk-e a megfelelő szerepre. Az Ő szempontjai a szív mélyén vannak.

Mária azzal, hogy ezt az egyszerű mondatot kimondta: Legyen nekem beszéded szerint, szíve arányosságát megtalálta, és bekerült Isten különleges történetébe.  Persze mindannyian benne vagyunk abban a történetben, nem is lehet azon kívül lenni. Csakhogy Augustus császár csak mellékszereplő volt ott, Mária, ez a pici, talán tizenhárom éves kislány pedig főszereplő lett. Isten látásában harmónia van, éppen ezért mások az arányok, mint itt a földön. Aki itt óriásinak tűnik, amiért egyfolytában szaladgálunk arról nála kiderül, hogy jelentéktelenkörülmény. Ami pedig itt nem tűnik fel, azt hisszük, egy kis porfészek, Betlehem jelentéktelen hétköznapi eseménye, az a világtörténelem központja.

Isten világának mások az arányai. Ha megfigyeljük a karácsony körüli történeteket, mindegyikben benne van ez a furcsa, másféle harmónia, megváltozott szereposztás. A királyok letérdelnek az új uralkodó előtt. A pásztorok Isten követeivé lesznek. A pap megnémul, egy kislány pedig Istenről énekel. Igen, Isten története a szívünk szemével látható, és nem a földi viszonylatokat jól méricskélő szemünkkel. Ezért ha karácsonyt ünnepelünk, akkor a szívünkkel kell látnunk. Különben megmarad a csili-vili, megmaradnak az ünnep körülményei, díszei, de a lényeg kipotyog belőle.

Máriában az volt a különleges, hogy túl tudott látni saját körülményein, kicsiségén, szegénységén, és meglátta Istent. Mi egy életen át szinte a körülményeken dolgozunk. Éjt nappallá téve azon fáradozunk, hogy azok a viszonylatok, amik között élünk jól alakuljanak. Jó helyen lakjunk, eleget együnk, egészségesek legyünk mi is és családunk is, meleg legyen télen, hideg legyen nyáron. Ezekre a körülményekre valóban szükség van. De ezek csak  a bölcsők ahhoz, hogy Isten megszülessen. Mária tudta ezt, ezért túl tudott látni saját életén, és ezen a világon elsőként testében befogadta a Megváltót.

Mindannyiunk példája ő, mert mi mindannyian Isten bölcsőjévé, templomává, otthonává lehetünk. Ezt adja meg Isten! Ámen.

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth –  december 20., szerda, 13:30

Tovább a műsoroldalra>>>