A lepsényi Asszonytava legendája
szerkesztő-műsorvezető: Felszeghy Csaba
Különleges legenda él a Fejér vármegyei Lepsényben, az Asszonytava balladája. A település életét a török uralom végét követően meghatározták a Rákóczi-szabadságharc eseményei. Ahogyan az 1710-es években zajló pestisjárvány, majd az 1800-as években bekövetkezett földrengés és kolerajárvány is. Jó napot kívánok, a szerkesztőt, Felszeghy Csabát hallják. A „fekete halálként” emlegetett pestisjárványt – énekelte meg Medgyasszay Vince is 1936-ban megjelent Falusi melódiák című kötetében, amely által megszületett Lepsény első írásos legendája. Az általa írt helyi monda az Asszonytava címet viseli, középpontjában özvegy Taliánné Perzsovics Magdolna áll. A legenda szerint a pestisjárványt Lepsényben böjttel igyekeztek megfékezni: a város tanácsa tiltotta a nagy evést-ivást, a jószágok levegőre verését, az itatóvályúba nem lehetett kútnál vizet merni, az asszonyok nem gyújthatták be a tűzhelyet, de még a betegek sem fogyaszthattak főtt ételt. S hogy a rontás teljesen megszűnjön, nem pártolták a szerelmet sem. Aki e törvényt megszegte, vesztét a helyi „fekete tóban” lelte. A mendemonda szerint Perzsovics Magdolna szívét egy várpalotai labanchadnagy rabolta el, aki ezekben a vészterhes időkben is betoppant mátkájához. Az özvegy annyira megörült neki, hogy nemcsak örömmel fogadta, de éhezni sem hagyta őt: a tiltás ellenére tüzet ébresztett és baromfit kopasztott. Perzsovics Magdolnát személyesen Tóth István főbíró látogatta meg, aki bár komoran lépett a házba, Magdolnát nem rettentette el. Másnap reggelre csak az asszony hűlt helye maradt – azt suttogták, a nő a máig „Asszonytavaként” nevezett tóban lelte a halálát. Viszont ettől a naptól kezdve megszűnt a fekete halál a településen. Műsorunkban felidézzük a balladát, és az erről szóló verset is. Elsőként Borsos György helytörténészt hallják.