Vlagyimir Krajnev szenvedélyes és empatikus ember volt. Tanítványai gyakran emlegették, hogy nemcsak a technikát, hanem az érzelmi kifejezést is rendkívül fontosnak tartotta. Gyakran mondta: „A zongora nem csupán hangok sora, hanem a lelketek tükre.” Közvetlen volt és barátságos. Őszintén érdeklődött a tanítványai életéről. Ha valaki személyes problémákkal küzdött, nem csak a zongoránál segített, hanem gyakran adományozott életvezetési tanácsokat is.