"Tebenned bíztunk eleitől fogva..." -Vajon meg lehet-e filmesíteni az evangéliumot?

Az október 18-i adás tartalmából.
 

Hallgassa meg!

Adásunkban Szabó István református és Gáncs Péter evangélikus püspök beszédéből hallhatunk részletet, amely a napokban megtartott közös zsinaton hangzott el.

Vajon meg lehet-e filmesíteni az evangéliumot, és ha igen, akkor hogyan? Erre a kérdésre is kerestük együtt a választ Gelencsér Gábor filmesztétával való beszélgetésben.

Végül Johannes de Jong valamint ifjabb Takaró Mihály egy konferenciára hívja fel a figyelmet, amelyet diplomáciai pályára készülő fiataloknak szerveznek majd novemberben.

 

Fekete Ágnes áhítata:

„Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.” Lukács evangéliuma 20,13

„A ki nékem szolgál, engem kövessen; és a hol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és a ki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” János 12,26

 

Két olyan hely, ahol azt az érdekes szót, a megbecsül igét használják az Újszövetségben. Értékesnek tartom a másikat, tehát megbecsülöm. Vagy: Értéket mérek, ezért megbecsülöm, megmondom, mondjuk az árát valaminek. Becsületes vagyok, becsben tartok és becsszóra megmondom az igazat. Valami csillogó kincset sejtünk a szó hátterében, de ez az érték valójában mégsem válik kitapintható tárggyá. Jézus példázata a gonosz szőlőmunkásokról e szó körül forog. Nagybecsű a szőlő, ezért meg akarják kaparintani a munkások. A földterület becses számukra, de az embert nem becsülik, sorra megölik a szőlő urának minden szolgáját. Végül abban reménykedik a gazda, hogy a saját fiával ezt nem merik megtenni. De őt is megbecstelenítik. Nincs becse semminek. Nincs értéke, csak a tiszta birtoklás marad, ami már nem is arról szól, hogy egy értéket birtoklok, csak arról, hogy az enyém. Ez a hatalom mámora. Maga a birtoklás lesz a fontos, és nem az, amit birtokol az ember.

Erre nincs más válasz, mint az, amit ez a szőlősgazda is tesz, hogy az ajándékozás, az odafordulás, az ingyenesség gesztusával megkeresi a hatalom mámorában élőket. Bármennyire is előre kudarcra van ez ítélve, semmi mást nem lehet tenni. Isten így küldte el Jézust, mint az egyetlen lehetséges ajándékot erre a világra. De a mindennapi élet dolgaira lefordítva is igaz ez. Hiszen az érték akkor lesz világos, amikor az a kérdés, hogy van vagy nincs! Nem méricskéljük, hogy mennyire fontos, kicsit vagy nagyon értékes! Hanem, van ennivaló vagy nincs? Akkor értékes lesz az étel! Csak a teljes átadásban, önmagunk teljes megnyitásában leszünk kinccsé, becsessé egymás számára. Különben csak méricskélés és hatalmi hóbort minden. De ha van valamink, ami nem volt, akkor megbecsüljük. Akkor nem kérdés a mérték. Ha csak síró tekintetek vannak körülöttünk, akkor egy pici elmosolyodás is becses kincs.

Valahogy így tekinthetünk ma Istenre, mert Ő megbecsül minket. Mi nagy becsnek tarthatjuk, hogy van Istenünk! Nemrég valaki a reformációra, a megújulásra mondta a következőt: „Meg kell újulnunk! Napról napra Isten elé kell állnunk, ki kell tisztítanunk a szívünket. El kell hagyni mindazt, ami rossz bennünk!” Számomra félelmetes volt az, ahogyan elképzeltem ezt a képet. Vajon Isten úgy lát bennünket, mint akiknek örökké elé kell állniuk, és a napi szappan adagot átvenni, hogy megtisztuljunk? Sehogyan sem egyezik ez azzal a képpel, amit a Biblia elénk tár Istenről. Ő megbecsül bennünket. Méghozzá nem azért, mert tiszták vagyunk, vagy mert teljesítjük azt, amit Ő tőlünk elvár, hanem azért, mert hozzá tartozunk, mert követjük Őt. Hiába a reformáció, hiába az a hatalmas felismerés, hogy Krisztus ereje ingyenes, újra és újra beszüremkedik agyunkba az a gondolat, hogy valamit azért mégiscsak tennünk kellene. Azt a nagy becsességet, amit Isten adott meg kell szolgálni valamiképpen. Pedig nem a katona becsülete teszi becsessé a háborút sem. A katona legfeljebb a megfelelő pillanatban a megfelelő tettet hajtja végre, és akkor látszik, hogy becsületesen szolgál. De a háború nem az övé. Valahogy így várjuk mi azt, hogy Krisztus becses kincseiként pontosan azt tehessük, amit Ő mond, és meg tudjuk becsülni Őt. Ezt adja meg Isten! Ámen.

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth –  október 18., szerda, 13:30

Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes

Tovább a műsoroldalra >>>

Olvasson tovább