25 kilogramm festék, 110 festőálvány, 400 ecset. Egy átlagos napon nyüzsgő egyetemi aula, a felvétel pillanatában alkotótér.
Hivatásos és amatőr művészek, valamint pszichoszociális fogyatékossággal élők festettek együtt Budapesten és Szegeden, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának Moravcsik Alapítványa által szervezett huszonnégyórás maratonon. A hely csapata is velük tartott.
Honnan indul az art brut irányzat? Hogyan alkalmazzák a művészetterápiát a gyógyításban? Mit jelent a festés egy bipoláris depresszióval élő embernek és hogyan látja az egészségeseket és társait egy skizofrén?
Dr. Simon Lajos, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docense, a Moravcsik Alapítvány vezetője mesél Farkas Erikának az art brut irányzatról. Sajó Bolglárka alkotó a festményeiről és a bipoláris depresszióról, valamint az alapítvány munkatársai a védett munkahelyekről.
Háttér: Az agresszív hatású műveket ugyanúgy az art brut irányzathoz szokták sorolni, mint a pszichiátriai betegek alkotásait. Egyes művészettörténészek a primitív népek, a rabok alkotásait, sőt bizonyos gyermekrajzokat is art brut-nek tekintenek.
Az irányzat a XX. század második felében, Jean Dubuffet-nek köszönhetően került a figyelem középpontjába. A képzőművészek és a kritikusok a művészi értékteremtés oldaláról kezdték vizsgálni a pszichiátriai betegek alkotó tevékenységét. A pszichiátriában eleinte a művészi alkotásokban felismerhető pszichopatológiai tüneteket vizsgálták, majd az alkotó tevékenységet, mint terápiás eszközt kezdték alkalmazni a kreatív és művészetterápia keretében.
/
A Hely – Kossuth – október 2., hétfő, 11:07
Szerkesztő: Bak Anita
Műsorvezető: Farkas Erika
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.