Lehet bojtos, szalagos vagy zsinóros, színe veres, bordó, kék avagy fekete – mindegy.. A tarka virágokkal hímzett szegedi bársonypapucsnak párja nincs. Páratlan az a szó minden értelmében, mert páratlanul szép, és mert egy kaptafára késztették, és csak a hordással lett jobbos vagy balos. A papucsot a törököktől „kaptuk”, és a legenda szerint a szegedi menyecskék már ennek a sarkával verték agyon Hóbiárt basát, aki többet legyeskedett az asszonynép körül, mint kellett volna. Pár évtizede még templomba is papucsban mentek a szegedi asszonyok, aztán már inkább csak a táncegyüttesek tagjai vitték. Mára közülük is kevesen. A nemes anyagokból készült, kézzel hímzett, kézzel varrott papucs ugyanis nem olcsó. A háború előtt negyvenöt mester varrta Szegeden, mára alig van, aki ilyet készít, Sallay Tibor és felesége talán az utolsó, aki ott maradt a kaptafánál – Röszkén.
A Hely – Kossuth – március 21., kedd, 11:07
Szerkesztő: Vágner Mária
Műsorvezető: Farkas Erika
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.