A Hegyibeszéd boldogmondásairól indított sorozatban Füsti Molnár Szilveszter gondolatait hallgathatjuk meg. Majd Heidl György és Nagy György a felnőttkeresztségre való felkészítésről beszélget. Végül Lovas András az új gyülekezetek missziós feladatairól szól.

Fekete Ágnes áhítata:
„Ezt mondja az Úr: Ímé, akiket én felépítettem, elrontom, és akiket én beplántáltam, kiszaggatom, és pedig az egész földön. És te kívánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj; mert ímé én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, és a te lelkedet zsákmányul adom néked, minden helyen, a hová elmégy.” Jeremiás 45,4-5

Az ítélet, a rossz nyilvánosságra hozatala, minden, ami az ember alapvető vágyaival szemben szólal meg, ma a szőnyeg alá lett söpörve. Ugyanis a mi társadalmunknak, demokráciánknak a lényege az, hogy újra és újra meg kell nyerni az emberek jóindulatát, tehát semmit nem mondunk ki nyíltan, ami rossz, hiszen az a vereséghez vezet előbb vagy utóbb. Ez a társadalmi alapelv mindenhova beszivárgott. Roppant nehéz, óriási nehézségekbe ütközik egyáltalán megértetni például egy tizenhét éves emberrel, hogy a dolgoknak ára van, hogy semmi sincsen ingyen, még akkor sem, ha ezt írják a plakátokra. Számomra is napi dilemma az, hogyan tudnám megértetni a kamaszokkal azt, hogy az élet nem abból áll, hogy vágyunk valamire, amit jónak gondolunk, aztán elérjük, aztán megint vágyunk valamire, és így araszolunk előre.
Sokkal inkább igaz az, hogy bármire vágyunk, annak van jó és rossz oldala is, és érdemes megvizsgálni, körbe járni a dolgokat. Ez a vizsgálódás, a több szempontból való megfigyelés egyszerűen nem természete a gondolkodásunknak. A Biblia nyelvén mindez úgy hangzik, hogy meg van az ideje az áldásnak és megvan az ideje az ítéletnek. Jaj, nagyon nehéz még kimondani is ezt a mondatot: megvan az ideje az ítéletnek! Mert az egyik fülemben egy szörnyen erős, érdes hangú kórus zeng. Ők azt éneklik, hogy bizony nagyon nagy a baj! Látok embereket, akik szinte örülnek minden mondatnak, ami sötét, és visszhangozzák: Bűnös vagy, nyomorult vagy! Ha meg nem változol, véged van! Vannak emberek, akik minden mögött valami sötétet látnak, szinte keresik, hogy most mitől lehet félni. Aggódunk, mert ez az alaplétezése az embernek! De a másik fülemben egy másik kórus dala hallatszik. Ez egy szentimentális hangzású énekkar. Azoké, akik azt dúdolják, ne hallgass a gyűlöletkeltő beszédekre, hiszen az élet szép és jó, Isten tartja kezében ezt a világot, hát ebből egyenesen következik az is, hogy semmi baj nem lehet, csak szeress, csak engedd el magad, csak add át a lelkedet a jónak, ennyi a dolgod!
Ebben a világban ez a két kórus hallatszik, hol az egyik, hol a másik az erősebb. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy kinek higgyen! Vajon van-e ítélet? Vajon van-e olyan, hogy Isten elvet embereket? Micsoda Isten az, aki nem csak jó?
Egy történetet hallottam a minap, ami megértette velem, hogyan lehet helyesen hallani Isten jó és rossz szavait. Régen az apák pálcával is intették gyerekeiket. Ma ez nagyon furcsa dolog. Nem csak azok a szülők vették elő a pálcát, akik durvák voltak. A gyerekek pedig megpróbálták kijátszani a szabályokat. Először, amikor elküldték őket mogyorófa vesszőt vágni, kitalálták, hogy valami rossz botot hoznak, ami eltörik. De ezt az apa legtöbbször nem fogadta el. Aztán rájöttek arra, hogy segít a fizika. Ha közelebb kerülnek az apjukhoz, sőt, ha átölelik őket, akkor fáj legkevésbé az ütés. Képzeljük el ezt a képet: átölelem az Istent, amikor azt látom, hogy ítéletre emeli fel a kezét. Ha átölelem, jobban megértem, azt a rosszat is, amit egyébként képtelen vagyok feldolgozni.
Jeremiás próféta íródeákja, Báruk volt az, aki ezt a néhány mondatot hallotta, amit felolvastam. Ő ment mindenhová, ahova Jeremiás, akit üldöztek, hurcoltak a babiloniak Istent és embert nem ismerő háborújában. Már elege lett mindenből. Látta, hogy Isten mindent megítélt, lerontotta azt, amiben reménykedtek eddig. És egyetlen dolog maradt meg a számára, és ez a saját élete. Nem a családja élete, nem a testvérei, hanem a saját élete. Ez a te ajándékod. A te életed az élet forrásához visznek el. Öleled át ezt! Menj vissza a gyökerekhez, ahhoz, aki mindent adott. Egy kis szűk csövecske visz oda, a saját életedben, ahol a kegyelem megtalálható. Ez a te életed. Adja Isten, hogy ezen a kis erecskén, a magunk életében megkapott kegyelmen keresztül kicsit megértsük, megsejtsük az Isten akaratát! Akkor talán nem kell mindent, ami rossz a szőnyeg alá sepernünk. Ámen.

Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth – október 12., szerda, 13:30

Tovább a műsoroldalra>>>