/
„…Ne szenvedje a leány, hogy férfiú illesse őket, akármi okon és módon: mert régi mondás, hogy nem szűz, akit gyakran tapogatnak.(…) Annyira mennek a bolond leányok, hogy csaknem mint férjekkel, oly bátran nyájaskodnak szeretőjükkel. Nem veszik eszekbe, hogy ezzel házasságok szerencséjét bégátolják.” Bizony, a fiúk meg a lányok a XVII. században is csak olyanok voltak, mint manapság. Ostorozta is feslett erkölcseiket Pázmány Péter, aki 400 éve 1616. szeptember 28-án lett esztergomi bíboros-érsek. De hogyan lett a református váradi fiúcskából, a református egyházszervező ősök leszármazottjából jezsuita szerzetes, a katolikus megújulás szimbolikus alakja? Mért lépett ki a rendből, és kilépett-e egyáltalán? Miképpen simították el a jogi akadályokat, amelyek tiltották, hogy egy jezsuitából főpap legyen? Ráadásul a magyar törvények szerint a rend tagjai ingatlanvagyonnal sem bírhattak, már pedig az esztergomi érsekség szép nagy javadalom…
Regényes történelem – Kossuth – szeptember 30., péntek – 15:10
Szerkesztő-műsorvezető: Vágner Mária
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.