Az Apostoli Hitvallás utolsó mondatáról, az örök életről beszél dr. Szűcs Ferenc.
Majd Fekete Ágnes a kilencven éves Soós Lászlóval beszélget, aki lelkészként és gyors- és gépíróként is dolgozott.

Fekete Ágnes áhítata

„És ezt megtévén, halaknak nagy sokaságát keríték be; szakadoz vala pedig az ő hálójuk.” /Lukács evangéliuma 5,6

„Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló.”/János evangéliuma 21,11

Péter két halászatáról olvasunk a Bibliában. Az egyiket Lukács, a másikat János írta le. Több különbség is van az első halászat és a második között, amelyet már a feltámadás után tett Péter.  Az egyik az, hogy először szakadoztak a hálók, mert nem bírták el a sok halat, de a Feltámadott szavára kivetett háló százötvenhárom halat fogott, és elbírta azt. Mintha a paradicsomi ítélet feleslegessége,  a munka hiábavalóságának az átka jelent volna meg az első halászat esetében. Nagyon is emberien érthető az első kép: Hiába halásztak egész éjjel, és aztán a hálók meg képtelenek  voltak Isten áldását elhordozni. Péter a második halászat idején mintha már más ember lett volna. Mintha saját halász létét már tényleg messziről nézte volna, szabad távolságban.

És valóban a halászat szimbólummá, jellé vált itt. Jézus azt ígérte egykor neki, hogy emberek halászává lesz. Mintha itt értette volna ezt meg. Jelképpé vált, Péter megértette a számok nyelvén, hogy egy új világ új halásza lett. Itt már nem a „tudok halászni, nem tudok halászni”, „ki tudom húzni, nem tudom kihúzni”, „van erőm, nincs erőm”, „sikerül, nem sikerül” kettőssége az, ami meghatározza. Pedig a mi földi világunk, valóban ebben telik el. Valami nagy egység jelenik meg, valami egyesülés, hiszen a szimbólum szónak ez is a jelentése: összedobás, egységesítés. Százötvenhárom halat fogott Péter, megszámolta, és megértett valamit ebből. Nem szakadt el a háló most már, akármilyen sok volt a hal, vége lett e világ szakadozottságának. Péter megértette a beteljesedés szavát.

Mi is ez a százötvenhárom? Amikor régen kavicsokkal szemléltették a számokat, különösen a régi görögök, Püthagorasz tanítványai szerettek ilyenekkel foglalkozni, a százötvenhármat többféleképpen is szabályos sokszög alakba lehet rendezni. A százötvenhárom az első tizenhét szám összege is, de saját számjegyei köbeinek az összege is, valamint tizenhétszer háromszor három. Most nem sorolom fel az összes tulajdonságát, hogy az első öt természetes egész szám faktoriálisainak az összege, meg ehhez hasonlókat, mert nem értek hozzá. De kevés, talán egyetlen más szám sem egyesít ennyi tulajdonságot egyben. Biztos, hogy jelentősége van ennek a megnevezésnek: százötvenhárom hal volt, de nem szakadt a háló. A lényeg mindenképpen valamiféle beteljesedés, egység megtalálása. De hozzá teszem még, az ismétlés által. Az újra megtalált út által, Péter szabadsága által.

Az egyik legfontosabb szám, amire a százötvenhárom utalhat az az Apostolok Cselekedetei második részében van, ahol azt olvassuk, hogy tizenhétféle náció gyűlt egybe akkor Jeruzsálemben. Itt az történt, hogy Péter úgy értette meg a Teremtés, a Megváltás beteljesedését saját küldetésében, hogy az ő prédikációja tizenhétféle nációnak szólt. Az evangéliumot a Szentháromság Isten vezetésével tizenhétféle embernek mondta. Jézus őt, mint valami durva agyagot, a kezében tartotta, és gyúrta-gyúrta, hogy jól formálhatóként végül alkalmas eszköz legyen. Az egykori veszteglő, ellenálló, önváddal teli ember szabaddá vált Isten kezében arra, hogy a teljesség, az Örökkévalóság eszköze legyen. Élete végén így lett képes arra is, hogy Jézusért kereszthalált haljon. A halászember, a kegyelmet emberi módon megélt ember Isten igazi eszközévé vált. Adja Isten, hogy engedjük magunkat formálni, hogy lássuk Isten növekedést adó erejét az egymás és a magunk életében is. Ámen.

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth – Augusztus 3., szerda, 13:30

Tovább a műsoroldalra>>>