Tebenned bíztunk eleitől fogva... - Feltámadás

A Tebenned bíztunk eleitől fogva július 27-i adásának tartalmából

Hallgassa meg!

Az Apostoli Hitvallás magyarázatában a feltámadásról beszél dr. Szűcs Ferenc. Majd Papp Beatrix segítségével a Wáli István Református Cigány Szakkollégiumot mutatja be Mózes Áron, Váradi Zsuzsanna és Katona Csaba.

Fekete Ágnes áhítata:

„Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! Mikor ifjabb voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. Mikor idősebb leszel, más övez fel téged, és odavisz, ahova nem akarod.” János evangéliuma 21,15

 

Az ember végtelenül vágyik arra a világra, amely ívesen felfelé halad. Most gyenge vagyok, de majd edzek és edzek, aztán egyre erősebb leszek. Elérem a célt, megnyerem a versenyt, és akkor jó lesz! Pedig az élet tele van kudarccal, sőt szinte csak abból áll. Péter elesése után  jön a jézusi kérdés: Szeretsz-e engem? Te Péter, te megtorpanó, te elbukó, te, aki azt hitted, hogy szaladsz, és kiderül, hogy képtelen vagy rá. Szeretsz-e engem? És Péter mintha ezt válaszolná: Uram, most már látom magam, most már tudom, hogy nem tudlak úgy követni, ahogyan kellene, ahogyan szeretnélek. Jézus ezt mondja: Pásztorold a nyájat, azaz lásd az összefüggéseket, nézd az egészet egyben! A kudarcok mindig jók. Ezek a megállások életünk legfontosabb pillanatai még akkor is, ha nem szeretjük őket. Ilyenkor értjük meg az élet lényegét.

Egy történet jut eszembe a saját életemből. Első szolgálati helyemen voltam. Belevetettem magam a munkába, szerveztem egy kamarakórust, nagypénteken előadtuk Schütz János passióját szólistákkal. Hónapokig gyakoroltunk. Ez még a kommunizmusban volt. Akkor egyáltalán ahhoz, hogy egy plakátot kitegyen az ember, az egyházügyi hatóság engedélye kellett. Engem nem érdekelt ez, mindenfelé kiplakátoltuk. Tele is lett a templom. Abban az időben ezek óriási dolgok voltak. Miután megvolt az előadás, néhányan elégedetlenségüket fejezték ki, raportra hívattak, hogy micsoda dolog az, ami itt történt. Egyáltalán ki bízott meg, és miért éppen azok énekeltek, akik. Jól lehordtak, persze miután a babért már learattuk: Ez az egész helytelen volt, és ilyet többet nem lehet szervezni. Csak a megszokott gyülekezeti kórus énekelhet itt. Én meg csak néztem, és nem értettem. Emlékszem rá, hazabuszoztam a gyülekezetből, végig kétségbeesve, teljesen magam alatt voltam. Otthon kinyitottam a Bibliát, hátha valami vigasztalót mond Isten, és az volt az aznapi Ige: „A ti szelídségetek ismert legyen minden ember előtt. Az Úr közel.” (Fil 4,5) Akkor, megvallom, fogtam azt a szép Bibliát, amit a családból örököltem és a szoba egyik sarkából másik sarkába nagy ívben bedobtam! Még hogy én legyek szelíd! Kihasználják az energiáimat, hónapokig nem szólnak, aztán egy ilyen farizeusi megalázás, és én legyek szelíd? Rettenetes érzés volt. Ez volt életem egyik első megtorpanása. Jézus másodszor is megkérdezte tőlem: Szeretsz-e engem? Te, akinek az akaratát most megállították, szeretsz-e engem? Az, hogy most beszélek, hallhatóvá teszi akkori válaszomat. De ez a válasz kínkeserves dolog. Mintha ezeken a kudarcokon keresztül azt kérdezné tőlünk: Te, aki nem tudod megtenni, aki gyenge vagy, te, aki azt hiszed, hogy szeretsz, miközben megjátszod magad, vajon akarsz-e követni úgy, ahogy vagy? Nekem nem kellenek a maszkjaid, a szerepeid, nekem te magad kellesz. Ha így jössz, akkor gyere és kövess engem. Ez az út a dicsőség útja. Ezt adja meg Isten nekünk! Ámen.

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth – Július 27., szerda, 13:30

Tovább a műsoroldalra>>>

Olvasson tovább