Tebenned bíztunk eleitől fogva..." - Mindent a lelkiismeretől

– Egy sorozatot kezdünk el, ahol Dr. Szűcs Ferenc hétről hétre az apostoli hitvallás egy-egy mondatát magyarázza.

– Ádám György, aki 1964 óta Franciaországban él, a francia református egyházról beszél.

– Tarnóczy László segítségével a Majosházán épülő Hospice-házat ismerhetjük meg.

– Fekete Ágnes áhítata:

„Ha valaki meglát téged, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, … vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? … amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek és Krisztus ellen vétkeztek.” Pál apostol korinthusiakhoz írt első levele 8,10. 12

Ma a lelkiismeretről szeretnék gondolkodni. A lelkiismerettel sok baj van. Ez egy megromlott műszere az életünknek. Ádám és Éva történetében olvashatjuk, hogyan kezdik azt érezni, hogy rosszat tettek, hogyan kapják maguk elé a fügefalevelet szégyenükben. Nem Isten mondta ezt, hanem a megromlott lelkiismeretük. A lelkiismeret valami sejtelem a lelkünk mélyén, az eredeti jónak egyfajta lenyomata. De amit a lelkiismeretünk mond, az nem az Isten szava, inkább annak a jelzése, hogy nem tudjuk, mi az Ő szava.

Sajnos többnyire a bűnbocsánat ellenpólusaként jelentkezik lelkünkben a lelkiismeret. Ilyenkor betakar minket a rossz érzés, nem tudunk szabadulni tőle.

Pál apostol a korinthusiaknak a bálványáldozati húsevéssel kapcsolatban magyarázza ezt el. Isten szabadságra teremtett minket. Ez azt jelenti, hogy az egész föld, abban minden hús, minden fűszál és állat az Istené. De vannak olyan emberek, akik a lelkiismeretük, a korábban beléjük oltott törvény miatt egy állatban nem húst, hanem egy másik istent látnak. És amikor te abból eszel, elmész abba a hentesboltba, ahol ezt árusítják, akkor arra gondol, hogy te abban hiszel. És ebben a pillanatban nem egy lelkiismereti, hanem egy etikai döntés előtt állsz: a másik szeretetének a kedvéért lemondasz a szabadságodról, vagy a saját szabadságod fontosabb, mint a másik ember. Tehát azt kéri Pál, hogy ne a lelkiismereted, hanem a szereteted alapján dönts! Mintha a lelkiismeret úgy jelezne, mint a látássérültnek a sípolás. Itt valami van. De nem tudjuk, hogy pontosan mit kell tennünk.

Sok esetben sajnos kialakul egy ördögi kör bennünk, és állandóan arra gondolunk, hogy a másik mit gondol, vajon nem haragszik-e meg?… Itt nem az a lényeg, hogy mindig a másikért kell dönteni, hanem hogy a lelkiismeretet össze kell kötni a szabadsággal és a szeretettel. Amikor lelkünknek ez a rossz műszere megszólal, elkezdünk félni, és úgy érezzük, valamit tennünk kellene, hogy helyrehozzuk a dolgokat. Jézus viszont azt üzeni nekünk, hogy a bűn ellentételezése csakis Benne van.

Jézus egyik fő üzenete volt ez. Hiszen Ő ezért gyógyított szombaton – pedig megtehette volna, hogy vár egy napot. Azt akarta ezzel kifejezni, hogy Isten szabadságot adott. Viszont azért halt meg értünk, azért vállalta a keresztet, mert ezt a szabadságot nem önző módon értelmezte, hanem a lelkiismeret társaként. Jézus szabad emberként szeretne látni minket. A lelkiismeret csak a szabadság levegőjében létezhet, ahol nem furdal, hanem dönt. A lelkiismeret a szabadság szeme, lelke és ereje.

Gyakran érzem én is azt, hogy például illetlen voltam valakivel, talán megsértődött, nem azokat a szavakat használtam, amiket kellett volna, és bánt ez a dolog. Ha egy ilyen nehéz helyzetbe kerülünk, újból és újból át kell gondolni a dolgot. Először is Isten felelős embernek teremtett, és a lelkiismeretem nem az öngyötrésre való. Számot kell adnom arról, hogy mit szerettem volna, mit mondtam? Szándékom volt-e megbántani, mondtam-e olyat, ami bántó? És így tovább. Isten azt szeretné, hogy a szabadságom és a lelkiismeretem, mint két jó barát járjon-keljen az életemben. Ha nem lenne lelkiismeretem, akkor úgy járkálnék az életben, mint elefánt a porcelánboltban. A lelkiismeret ad értelmet a szabadságnak, hogy ne csak szabadon tegyek bármit, hanem a jót tegyem szabadon.

Adja Isten, hogy a szabadság és a lelkiismeret közös társunk legyen, hogy e két barát Jézus szeretetében vezessenek el minket félelmeinktől. Ámen.

„Tebenned bíztunk eleitől fogva…” – Kossuth – Április 20., kedd, 13:30

Tovább a műsoroldalra>>>

Olvasson tovább