Tebenned bíztunk eleitől fogva: Nők világimanapja

A Tebenned bíztunk eleitől fogva március 9-i adásának tartalmából:

Hallgassa meg!

– Az elmúlt napokban volt a nők világimanapja, amelynek témáját az idén kubai asszonyok állították össze. Ennek kapcsán beszél Gulyás Anna a HolddalaNap zenekar énekese és szerzője Kubáról, ahol egy évet töltött az ottani hitvilágot kutatva.

– Füle Tamás most nyílt fotókiállításáról is beszámolunk.

Fekete Ágnes áhítata:

Jézus negyedik szava a kereszten ez volt: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!” Máté evangéliuma 27,46

Talán nincs olyan ember, akinek valami módon ne hagyta volna el a száját ez a mondat: Istenem, miért hagytál el? Miért nem vagy itt? Hol vagy éppen akkor, amikor a legnagyobb baj van? Istenhiányban élünk. Ez a föld, a gravitáció valósága egy elemi szomjúságot takar, hogy mi fölfelé vágyunk. Istenre szomjazunk, és ő mintha eltakarná önmagát ebből a húsvér létállapotból.

Jézus ezt az emberi alapérzést nagyon szélsőségesen élte át. Ártatlanként függött ég és föld között, alig tudott levegőt venni, várta a halált. És mégis ebben a vívódásában is Istenhez fordult. A 22. zsoltárt mondta el. Valószínűleg a korabeli zsidó hagyomány szerint végigrecitálta. Erre az is utal, hogy a kereszt alatt állók így beszéltek: Illést hívja! Az egyik mondat ebben a zsoltárban ugyanis így hangzik: Eli atta! Ez azt jelenti: Te vagy az én Istenem. Éppen a bizalmat fejezi ki. Azonban hogyha csak egy t hangot ejtünk, elia ta, azt jelenti: Jöjj el, Illés! Ez a zsoltár mélységes bizalomba torkollik a nagy panaszkodásból. Az a lényege, hogy érdemes bízni Istenben! A bizalom forrása ugyanott fakad, mint ahol a félelmeink.

Mi sokszor szívesen elmenekülünk onnan, ahol bántanak, onnan, ahol félünk, szeretnénk otthagyni életünk nehéz pontjait. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy újra és újra ugyanezek a helyzetek találnak meg minket. Jézus a kereszten bizalommá alakítja magányunkat. A kereszt annak a jele, hogy a halál, a szeretet legvégső odaszánása lehet és lesz az élet fordulópontja. „Mikor elhagytak, mikor lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten” – mondja Ady Endre, és mondhatja mindenki, aki valaha meg mert állni élete mélypontján, félelmei között. Ha merünk farkasszemet nézni a félelemmel, akkor meglátjuk a bizalom születését is. Aki azonban örökké fut, aki nem képes elfogadni az élet sötét oldalát, és szívében a magányt, a kétségbeesést, hanem rózsaszín, felhőtlen tájak után vágyódik, az soha nem tanul meg bízni. A bizalom csak a sötét órákban születhet meg. A bizalom imádsága mindig úgy kezdődik: Jaj Uram, egyedül maradtam! Jézus bátor imádkozásra tanít minket a kereszten, átadásra, a mélységbe pillantásra!

Adja Isten, hogy húsvét felé lépkedve, mi is egyre őszintébben beszélgessünk Istennel! Ámen.

Adja Isten, hogy a Kereszt bennünket is elindítson a befogadás a szeretet útján! Ámen.

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth – március 9., szerda, 13:30

Korábbi adások>>>

Olvasson tovább