Tánctörténeti sorozatunk záró adásához érkeztünk. A romantikát megelőző korszakokban a táncok terjedése, befogadása még természetes folyamatként zajlott. A hagyományokhoz való ragaszkodás dialektikus egyensúlyban volt az újabb és újabb külföldről érkező táncdivatok kedvelésével, azoknak a használatba vételével és folyamatos beépítésével. Ezt a természetes hozzáállást ekkor még nem torzította el semmiféle ideológia. De a nemzeti mozgalmak fellobbanásával egycsapásra fontossá vált, hogy mi az, ami a nemzetre jellemző, zenében, táncban, viseletben. Ekkor már válogatni kellett a meglévő gazdag hagyatékból, és minden nemzet azt igyekezett kiválasztani, ami szerinte őrá a legjellemzőbb volt, a leginkább kidomborította egyedülálló nemzeti karakterét. Ez szinte valamennyi kelet-európai népnél azonos recept szerint zajlott.
Sebő – Bartók – január 27., szerda, 19:00
Ismétlés: január 28., csütörtök, 9.30
Szerkesztő-műsorvezető: Sebő Ferenc
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.