„A körny, amelyben lakom, el van dugva szem elől, szép, de vad, s felette magányos” – írta 1815-ben Kölcsey Ferenc, kevéssel az után, hogy a Szatmár vármegyei Csekére költözött. Nem tudhatta: e magányos környezetben éli le élete nagyobb részét, alkotja művei javát, itt hal meg és temetik el, 1838-ban. Mi jellemzi Kölcsey alkotói tevékenységét e majdnem negyed században? Milyen Kölcsey-emlékek találhatók Szatmárcsekén 2015/16-ban, kétszáz évvel a költő érkezése után?

Szerkesztő-műsorvezető: Kiss Péter Ernő

Regényes történelem – Kossuth – január 22., péntek – 15:10

Korábbi adások >>>