Micva és hobbi

Winkler Miksa a siófoki zsinagóga mindenese beszélt Domán főrabbi örökségéről, de szóba kerültek még a vidéki temetők és egy kis romos épület is Kővágóörsön.

Hallgassa meg a teljes adást!

Önt arról lehet többek között ismerni, hogy a siófoki zsinagóga gondját igyekszik viselni. Ilyenkor Siófokon a zsinagóga téli álmát alussza, de mi van akkor, amikor ébren van?

Nekem van némi közöm ehhez a zsinagógához, leginkább az 1980-ban kötött házasságom. Én ugyan a Balaton másik oldalán, Almádiban születtem, de immár 26. éve minden Siófokhoz köt. Az áldott emlékű Domán főrabbi, aki az elmúlt évben hagyott el bennünket, volt az, aki huszonéveken keresztül töltött ott néhány hetet, péntek este kinyitották a zsinagógát, egy kellemes baráti társaság jött össze. Amikor meghalt, akkor azt gondoltam, az nem lehet, hogy a zsinagóga innentől kezdve zárva maradjon, ezért vállaltam magamra, hogy a nyári hónapokban péntek esténként én nyitom ki a zsinagógát, szívesen várva minden érdeklődőt. A tavalyi nyár volt az első, július és augusztus hónap péntek estéin számomra is nagy meglepetést okozva azt láttam, hogy szülők, nagyszülők, unokák, családok, barátok nagyon szívesen jöttek, hogy együtt töltsünk néhány órát.

Ön a siófoki elfoglaltságai mellett a temetőkkel is foglalkozik.

Igen, így van, tizenvalahány évvel ezelőtt egy külföldön élő magyar család talált meg, kérve a segítségemet egy koordinátort keresve egy dunántúli temető felújításához. Ehhez a temetőhöz engem különleges szálak kötöttek, hiszen a családunk közeli hozzátartozója, az apai nagyapám is ebben a temetőben nyugszik, egyetlenként a nagyszüleim közül. Erre a munkára nagyon szívesen vállalkoztam, ami annyira magával ragadott, meg mellette nekem ez egy micva, egy kötelesség, de hobbi is, hogy azóta egy kis albumom van mindazon temetőkről, amelyeket a koordinálásom mellett újítottunk fel. Jelen pillanatban is van két temető, amelyeknek a felújítása zajlik. Én nagyon szeretnék ebbe a munkába még jobban elmélyedni, hisz ebben az országban közel 1600 elhagyott vidéki zsidó temető van. Így van bőven még mit elvégezni.

Nemrégiben találkoztunk, ahol Rubin Eszter olvasott fel egy részletet az új könyvéből, ebben a részben egy zsinagógáról van szó, Ön ezektől a mondatoktól meghatódott, felismerve azt a zsinagógát, ami a könyvben szerepelt.

Igen, nagyon megérintettek ezek a sorok. A szóban forgó zsinagóga Kővágóörsön van. Én ugyan Balatonalmádiban születtem, de a szüleim Pápa környékéről származnak, így ez a környék, a Balaton-felvidék, a Somló vidéke különösen közel áll hozzám. Szeretem kutatni, részben a temetőkön keresztül, de egyébként is az egész rokonságomat, a régi emlékeket összegyűjtve ezeket a helyeket. Egy különleges alkalom vitt el engem másodszor Kővágóörsre, Kanadában élő unokatestvérem volt itt és anyakönyvi bejegyzéseket kerestünk. Éppen a kővágóörsi bejegyzéseket találtuk meg, ott találtuk meg az dédnagymamájának a bejegyzését, kikértük az anyakönyvi kivonatokat. Én készültem erre az útra, magammal vittem Randloph L. Braham Zsidó lexikonát, ahol gyönyörű részletességgel írják le a kővágóörsi zsidók történetét. Amikor megtaláltuk a zsinagógát, akkor átmásztunk a kerítésen, mert ez már rég privát tulajdonban van, omladozva, de egészen különleges, ami még megvan. Én ugyanazokat az érzéseket éreztem akkor is és akkor is, amikor hallgattam Rubin Eszter sorait, ami egy egykori ottani esküvőről szólt. Én akkor nem tudtam az érzelmeimen uralkodni, újra láttam magam előtt azokat a pillanatokat, amiket átéltem az unokahúgommal, aki akkor hangos zokogásba tört ki, hiszen az ő édesanyja is ott volt valamikor abban a zsinagógában. Most, hogy beszélek róla, megint az érzelmek törnek fel bennem.

Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter

Az interjú a 2016. január 1-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Halljad Izrael! műsoroldal >>>

Olvasson tovább