A csoda és a hősök

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi beszélt arról, hogy miért is költözik át a közössége egy másik zsinagógába, de szó volt a hősökről, valamint a terrorfenyegetések okozta érzésekről is.

Hallgassa meg a teljes adást!

Már tél van, ilyenkor a Dohány utcai hívek már nem a nagy zsinagógában, hanem a Hősök Templomában imádkoznak. Mi is a különbség a két zsinagóga között?
Minden évben Szukkot után költözünk át a Hősök Templomába, egyszerű okból. Amikor lehűl az idő, a nagytemplom már hideg és bizony nagyon nehéz befűteni. Igyekszünk óvni a templomlátogatók egészségét, ezért költözünk át a Hősök Templomába.

Mit is kell tudni a Hősök Templomáról?
Ez a templom azért kapta a nevét, hogy 1930-ban, amikor épült, az I. világháborúban elhunyt zsidó hősökre, a hazájukért életüket áldozó emlékeztessen. Aki bejön a templomba, az láthatja, a középső kapu melletti két pilonon levő két évszámot, 1914 és 1918. A főfalon pedig pedig a tábla, amin az áll: A hősi halottaink emlékére. Az egész templom – így Chanuka közeledtével még pontos is a hasonlat – a makkabeusok utódainak, a harcoló zsidóknak állít emléket.

A két templom közel van egymáshoz, de mégis egészen más hangulatúak. Ön melyikben érzi jobban magát?
Egészen más érzés a kettő. Amikor a Dohány utcai zsinagógába megyünk, akkor ott a több ezer éves történelem csap meg bennünket. Az ornamentikával, a színekkel, a templom különleges keleties hangulatával. Itt átérezzük a zsidóság több ezer éves pályaívét, ami keleten indul, majd szétspriccel az egész világban. A Hősök temploma a méretéből, az egyszerű színvilágából adódóan egy családias, békés kis templom, ami inkább olyan kisvárosi stetlszerű imaházra, zsinagógára emlékeztet. Szeretném hangsúlyozni az érzésről beszélek, nem pedig az elrendezésről.

Chanukáról beszélt, ilyenkor a Hősökben mikor kezdődnek az istentiszteletek, s mikor a hetiszakaszhoz ér, akkor miről beszél majd?
Itt péntek este, szombat reggel imádkozunk, péntek este 5 óra, szombat reggel fél 10 a kezdet. Minden este és minden reggel a Talmud-Tórában van ima, valamint minden szombat este sálasüdesz van. Ami a hetiszakaszt illeti, Chanuka alkalmából miről is beszélhetne egy rabbi, mint az ünnepről. Az olajmécs csodájáról, a hősökről, a hősiességről, a szabadságról, a bátorságról, és ha idézzük a nemrégiben lezajlott konferenciát, amit az OR-ZSE rendezett, a csodákról is szó lesz majd. A hetiszakasz címe Mikéc, ami tematikáját illetően különösképpen beleillik Chanukába. Talán nem véletlen, hogy az ünnep mindig akkora esik, amikor ezt a szidrát olvassuk, hiszen ebben van arról szó, hogy a fáraó álmot lát, megtörténik az első kiemelés, ami a világtörténelemben történik, erről tudósít a Szentírás.

Mi is ez a kiemelés?
Józsefet a börtönből kiemelik Egyiptom alkirályi székéig. Mi ez, ha nem csoda? Egy szerencsétlen zsidó foglyot, aki a kazamatákban senyved, két álomból kifolyólag, hihetetlen, szédítő magasságokba röpíti a sors keze. Ez is egy csoda, így erről is lehet beszélni.

Évek óta hagyomány, hogy az Ön zsinagógáját szinte megszállták a zsidó óvodák, iskolák gyerekei, idén mi lesz?
Egy ilyen megszállásnak ma sem mondok nemet, ha iskolások, óvodások jönnek, akár Chanukakor, akár bármikor mi mindig nagy szeretettel várjuk őket. Talán elegendő arra utalnom, hogy Szimchat Tora ünnepén minden gyerek, aki eljön, kap tőlünk egy tábla csokoládét és idén több mint 200 táblával osztottunk szét.

Napjainkban a világ a terrorizmustól tart, ez az érzés valamennyire lecsapódik a zsinagógában?
A látható jele ennek a megerősített védelem, géppisztolyos rendőrökkel, meg kell mondani, nem érezzük jól magunkat tőle. Az tényszerűen nem igaz, hogy félünk, nem érezzük magunkat fenyegetve, veszélyben, de az a látvány, hogy amikor bejövök, ott áll egy géppisztolyos rendőr, akiről ugyan tudom, hogy engem véd, az mégiscsak egy ijesztő dolog. Nem érezzük jól magunkat ettől.

Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter

Az interjú a 2015. december 11-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Halljad Izrael! műsoroldal >>>

Olvasson tovább