A Tebenned bízunk… következő, november 11-i adásában:

Az adásban Nagy Péter budafoki lelkész beszél rákos betegségének elfogadásáról és arról, hogy mit értett meg általa.

Fekete Ágnes áhítata:

„Egy fogyatkozásod van; eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem…” Márk evangéliuma 10,21

Nincs olyan őszinte ember, akinek ezt olvasva ne futna végig a hideg a hátán. Valamit mindannyian érzünk. Jaj, most akkor mit kell tennem? Eszünkbe jut Szent Ferenc, aki ez alapján hagyta ott Assisi-i otthonát. Mentegetjük magunkat: azért én nem vagyok olyan gazdag. A szomszédnak több van. Meg Magyarország igazán nem a leggazdagabb ország, hol vagyok én… Különben is annyit adakozom… Mondjuk a magunkét, és ezzel nem vesszük észre, ugyanabba a csapdába esünk, mint ez az ifjú. A pénz, a vagyon felől értelmezzük ezt a mondatot.

Pedig Jézust borzasztóan nem érdekelte a pénz. Sem akkor, ha volt, sem akkor, ha nem. Neki édes mindegy volt, hogy mije van ennek az embernek. Gondolja valaki, hogy Jézus el

akarja szedni azt, amit összedolgoztunk? Az a rettenetes anyagias szemléletünk az, ami miatt kezdünk el a pénzről gondolkodni e mondat hallatán. Kuporgatásainkat tükrözi vissza, ezt a félelemes pénzéhes létünket, hogy elkezdünk magyarázkodni. Nem ez a lényeg!

Jézus a mélyben bizalmat kér ettől az embertől. A mi világunk igazán a gazdag ifjú világa. Kösd be a biztonsági övedet, biztonságos befektetésre tedd be a pénzed, amit persze a bankban biztonsági őrök vigyáznak. Végezz biztonsági mentéseket a biztonságos védelemmel ellátott számítógépen! És a legkeményebb elvárás, hogy még a halálod utánra is biztosítsd be a családod. Mert milyen apa az, aki bármikor meghalhat, és netalán itt hagyja a családját a semmiben? Biztonság és biztonság mindenhol.

Jézus kérése ma hozzánk: a bizalom. El mered engedni a biztonságodat a bizalomért? A biztonsági kínálat mindig az ember félelmére apellál. Azt hiszem, ez a fiatalember igazából tele volt félelemmel, mert az ember megijed néha magától is: „Nem lesz erőm”, „Nem fogok kitartani”, „Egyedül maradok”, „Mi lesz velem?”… félek… A félelem nem engedi meg a bizalmat. Ugyanakkor a félelem egyfajta vágy is: Ha például félek attól, hogy becsapnak, akkor ezt érdemes átalakítani így: Vágyom arra, hogy őszinte légkörben éljek. Ha félek attól, hogy egyedül leszek, akkor vágyom a közösségre. Ha ki tudjuk bányászni valamiképpen a szívünk mélyéről a vágyainkat, akkor jó döntéseket tudunk hozni. Mert ezek már a bizalomról szólnak. Jézus mindig kézzelfogható, valóságos és konkrét volt az emberekkel. „Mit akarsz?” „Mire vágysz a mélyben?” „Tedd meg!” „Gyere, kövess!” A bizalom útja ez a fajta kibontás. Formáld át a félelmeidet a visszájára, vágyakká, és halld meg Jézus szavát.

Adja Isten, hogy legyen bátorságunk az Ő bizalmába kapaszkodni. Ámen.

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth – november 11., szerda – 13:30

Tovább a műsoroldalra >>>