Ha megöregszem, pincét akarok, semmi mást nem akarok az élettől. Az ember ül a diófa alatt kecskelábú asztalra könyökölve, az újbor erjed a hordókban, a diót leverték, a napnak szelíd ereje van még, mint az öregember szerelmének”. Ezt írta Márai Sándor, és sokunkban él ez a kép a borkészítésről. Pedig a valóság egészen más. “A szőlő szolgabíró, aki munkára hajt, s halasztást nem enged. Aki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának.” Ezt mondja Jókai. És az író nem a levegőbe beszél. 1853-tól kezdve, amikoris “Egy magyar nábob” című regénye tiszteletdíjából megvásárolta svábhegyi, elhanyagolt két és fél holdas holdas birtokát, halálig szinte semmi mással nem foglalkozott csak írással és kertészkedéssel. Ezt a gondolatot, ezt az életérzést eleveníti fel a néhány éve megalakult Kadarka kör. A hosszú előkészítő munka eredményeként tavaly már palackoztak is néhány üveg budai vöröset. Pénteken stábunk ellátogatott a svábhegyi szüretre. Vinkó József pedig hallgatóink elé varázsolja a régi Jókai-féle szüretek emlékét. Műsorunkban vall kadarka iránti szeretetéről Saly Noémi – alias Laborfalvi Róza – kadarnagyság, és Lenkovics Barnabás – az Alkotmánybíróság elnöke – kadarhadnagy. Régi és új kadarka kerül az Önök asztalára, ha szombaton reggel Kossuth Rádiót hallgatnak.

Szellem a fazékból – Kossuth – október 3., szombat, 9:30

Korábbi adások >>>