Művészet és vallás a Károli Gáspár Református Egyetemen

Művészet és vallás címmel rendeztek konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetemen a közelmúltban. Erről a konferenciáról számol be Sepsi Enikő és Visky András.
Az Északpesti Egyházmegye kórustalálkozóján járt Fekete Ágnes és a résztvevőkkel beszélgetett.

Hallgassa meg!

Bach 330 címmel Tiszakécskén egy hangversenysorozatot rendeztek, ahol Bach különböző műveit mutatják be. Legközelebb egy orgonahangverseny lesz, amelyről Méhes Balázs beszél.

Fekete Ágnes áhítata:
„És vacsora közben az ördög belesúgta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt.”
/János evangéliuma 13,2/

Tele van a világ sutyorgó beszéddel. Ma, amikor a világháló és ezer meg ezer újság megírja azt, hogy mi történt, mégis sokszor az a benyomásunk, hogy az az igazán igazság, amit ott nem hallunk, nem olvasunk, hanem amit csak súgva lehet megtudni. Mikor szoktunk súgva mondani valamit? Például a szerelmes mondatokat az ember úgy mondja, hogy csak a másik hallja. Vagy a gyerekemnek játékosan súgok valamit a fülébe, ezzel bizalmas szövetségesemmé teszem. A sutyorgás a kizárólagos bizalom jele. De az álbizalomé is. Júdás megérezte, hogy vele nagyon bizalmasak a főpapok, ennek a bizalomnak ő közvetítője lehet. Az ördög belebizalmaskodta magát a lelkébe.
Én egyet értek azokkal, akik úgy gondolják, hogy Júdás már nem bírta elviselni Jézus szelídségét. Meg volt róla győződve, hogy ha elárulja, akkor sikerül kierőszakolni belőle az igazi Messiást, és végre kardot ránt, és megoldja ezt a lehetetlen helyzetet. Ennek a jele lehetett a falat, és az a tekintet, ahogyan Jézus Júdásra mosolygott talán. Rá ez úgy hathatott, mint amikor valaki, akivel nem értünk egyet, aki dühít, ránk mosolyog. Lelkünk ilyenkor felüvölt: ne nevess, hanem tedd azt, amit tenned kellene! De Júdás nem mert üvölteni. Ő sugdosott és szökött. Nem merte kimondani, amit gondol, hanem kerülőutat keresett. Valaki belesúgta magát a szívébe, és ő elkezdett sugdosni. Egy ember döntésével kezdődött minden, de szinte intézménnyé vált, hiszen egy nagy sugdosási lánc indult el, üzletek kötődtek, a módszerek váltak kérdéssé, már mindegy volt, hogy ki mit gondol, a lényeg az volt, hogy Jézus útban van, és bármi áron el kell őt söpörni. Így lett a súgás valami furcsa intézménnyé.
Péter szeretné, ha kiderülne minden. Kéri Jánost hogy tudakolja meg, ki az, aki elárulja. De valahogy a súgás, súgás marad, mintha a gonosznak mindig is titokban kellene maradnia. Hiába zajlik az egész az orruk előtt, hiába látják a falatot, amit éppen neki ad Jézus, valahogy magában hordozza a leleplezhetetlenséget ez az egész árulás. Ez a suttogás világa. Egyszer Jézus azt mondta: „Amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek!” (Máté 10,27) Ma, az óriásplakátok korában kicsit furcsa ez a mondta, mert ma már mindent a háztetőkről hirdetnek. Mégis számos esetben ezek a plakátok is sugdosásra ösztökélnek. Ne mondd el, ne add oda, legyen csak a tiéd, és ne is tudja más. Jézus a nyíltságával hatott. Még a főpapok előtt is ez volt az érve, hiszen hallottátok, mindig a köztereken tanítottam, én nem sugdostam semmit, mint ti. A gonoszságnak a munkamódszere a súgás. Az álbizalmaskodás. Ezzel szemben csodálkozhatunk azon, hogy Jézus a legutolsó pillanatig mennyire egyértelmű és nyílt volt. Csak ez az út az Isten útja, és ezen érdemes járnunk. Ámen.

Korábbi adások>>>

Videó ajánló

Olvasson tovább