A Tebenned bíztunk eleitől fogva vendége: dr. Fekete Ágnes

Az adásban a kilencvenkettedik évében járó orvostudományok tudósával, dr. Fekete Ágnessel ismerkedhetünk meg.

A reformáció történetéről nyílt kiállítás Pécsett a református gyülekezetben. A tárlatot Peterdi Dániel segítségével ismerhetjük meg.

Hallgassa meg!

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth – március 4., szerda, 13:30

Fekete Ágnes:

„Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására? Mert tőled van minden, és amiket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked.” Krónikák első könyve 29,14

Az akaraterőről gondolkodunk most már hatodik alkalommal. Sokszor azt hisszük, hogy minél jobban összeszorítjuk a fogunkat, minél inkább akarunk valamit, annál erősebbek leszünk. Fogyókúrások között számtalan kísérletet végeznek, hiszen ez nagy üzlet ma. A kísérleti alanyoknak egyszer az volt a feladatuk, hogy éhesen érkezzenek meg a helyszínre, és ételekkel kapcsolatban töltsenek ki egy tesztet. A legelején megkínálták őket turmixszal. Nem tudták, hogy teljesen mindegy volt a kitöltés eredménye, a lényeg az volt, hogy a kitett kekszekből mennyit esznek majd. Az eredmény az lett, hogy minél több turmixot ittak az elején, annál több kekszet ettek kitöltés közben. Az emberek gyakran állítanak maguk elé elvárást, és ha azt nem érik el, akkor azt mondják magukban: „Na, most már mindegy!Nem akartam enni, de nem sikerült, akkor inkább elengedem magam! Legyen egy jó napom!”

Ugyanezt a jelenséget átéltem a bibliaolvasással is. Gyerekkoromban sokszor hallottam, hogy illik mindennap Bibliát olvasni. Ha lehetséges, akkor reggel. Ezt akkor szinte kötelezvényként éltem meg. Amikor nem sikerült reggel felkelnem, el voltam keseredve. Ezek a szigorú kötelezvények sok régi társunk esetében odavezettek, hogy teljesen feladták a rendszeres bibliaolvasást. Az ember könnyen átesik a ló túlsó oldalára. Az a hosszútávú emberi tapasztalat, hogy a szigorú szabályok és feltétel nélküli önmegtagadás abban az esetben, ha az ember elveszíti az akaraterejét, a végletek felé lökik az emberi lelket.

Az is tapasztalat, hogy a fogyókúra hosszútávon a legtöbb esetben hízókúra. Mert az emberben van egy belső egyensúly, és ezt az egyensúlyt kell az akaratunkkal valahogyan elérnünk. Vágynunk kell a Bibliára. Ha a lelkünk mélyét eléri az az öröm, hogy most Isten nekem akar valamit mondani, akkor szinte magától, kis segítséggel kialakul egyfajta ritmus. Meggyőződésem, hogy Isten a mi belső vágyainkat szeretné megszentelni, felemelni, és nem azokkal szemben éleszteni valamit, amire egyáltalán nem vágyunk. Csakhogy pontosan meg kellene tudnunk fogalmazni, mit is szeretnénk. Ezért hangzik el annyiszor Jézus kérdése: Mit akarsz? Azt akarod, hogy felvegyem a botodat a földről, vagy inkább meg akarsz gyógyulni? Azt akarod, hogy a kis napi harcaidban győzzél, vagy teljes lelki békét szeretnél? Érdemes felemás vágyaink mögé kérgezni: Mire vágyom igazán és szabadon?

Az Ószövetségben nagyon fontos volt, hogy az adományokat szabadakaratból vigyék az emberek. Ezzel azt fejezték ki, hogy minden az Istené. Őhozzá felesleges lefizetési trükkökkel közelíteni, hiába akarok valamit kieszközölni a Teremtőtől. Dávid a templomi imájában ezt mondja: „Tőled van minden, és amit a te kezedből vettünk, azt adjuk vissza.” Tőled van a testünk, tőled van a bibliaolvasás is! Ezért lehet örömmel és belső, igazi vágyam szerint élni ebben a világban. Erősek akkor leszünk, ha felismerjük, hogy Istenre vágyunk igazán, és neki átengedjük az életünket. Ámen.

Olvasson tovább