Tebenned bíztunk eleitől fogva: a lelkiségről Kovács Endrével

A Tebenned bíztunk eleitől fogva február 25-i adásának tartalmából:

– Mi az a spiritualitás vagy magyarul lelkiség? Erre a kérdésre keressük a választ Kovács Endrével, aki egy előadássorozatot indított Lelkiségi esték címmel.

Hallgassa meg!

– Kalocsay Réka és Szűcs Roland felnőttként ismerkedett meg a veszprémi gyülekezettel. Az adásban arról beszélnek, hogy mi vonzotta őket oda.

„S amikor látta Jetró, Mózes apósa azt, amit Mózes a néppel cselekedett ezt mondta: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel? Miért ülsz te egymagad? Nagyon kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted azt egymagad.” Mózes második könyve 18,17-18

Egy bíró elmesélte, hogy délben a kollegája megkérdezte tőle: narancslét kérsz, vagy almalét. Mire ő: „Nagyon kérlek, ne állíts döntés elé! Teljesen mindegy, csak hadd ne hozzak döntést!” Sokszor vagyunk úgy az életben, hogy egyszerűen elfárad az akaratunk. Mózes élete során többször sem akarta elfogadni, hogy nem képes ennyi terhet vinni. Itt az apósa figyelmeztette éppen, máskor maga Isten. Nagyon mai ez a kép: az egyedül maradt, végletekig leterhelt ember. Azért mai, mert a mi korunkban talán minden korábbi kornál több döntési helyzetben vagyunk. Régen nem volt kérdés, melyik iskolába jár a gyerek, hogyan jut el oda. De sokkal kevésbé volt döntés tárgya az is, hogy mit együnk vagy mibe öltözködjünk. Az élet pályája szűkebb keretek között zajlott. Ma naponta több száz döntést hozunk meg anélkül, hogy ez tudatosulna bennünk. És azt is hisszük, hogy minél szélesebb körben választhatunk, annál több szempontot tudunk figyelembe venni, annál jobb döntéseket hozunk. Számomra megdöbbentő volt, amikor egy boltban azt láttam kiírva, hogy „húszezer színből választhat a festékosztályon”. Azt hiszem, az én szemem nem tud húszezer színt megkülönböztetni egymástól. De a vallási kérdések között is valahogy úgy igazodunk el, mintha egy nagy bevásárlóközpontban sétálnánk: mindenki kiválasztja a neki tetszőt. Aztán a végén összeroskadunk, mert már képtelenek vagyunk döntéseket hozni. Pontosan ezt a folyamatot használják ki az áruházak, mert mire elmentünk több ezer árucikk mellett, a pénztárnál kitett édességet vagy bulvár újságot biztosan meg fogjuk venni.

Ha volt korszak, amikor meg kellett tanulnunk hosszú távon gondolkodni, akkor ez a mai biztosan az. Lehet, hogy most egyszerűbb egy gyors döntéssel megoldani a helyzetet, mondjuk, megveszem a síró gyereknek, amit kér, vagy lekeverek neki egy pofont. Ennél sokkal nehezebb hosszú távon is működő szabályokat alkotni. Ehhez mindenkit meg kell hallgatni, sokat kell gondolkodni, együtt kell működni. És főként: be kell zárni bizonyos kapukat magunk előtt. Ez egy nehéz döntés. Általában szeretünk minden lehetőséget nyitva hagyni. Pedig ez hosszú távon azt eredményezi, hogy állandó bizonytalanságban élünk. Nehéz volt Mózesnek is kimondani, hogy mostantól kezdve nem hallgat meg mindenkit, hanem rábízza ezt valaki másra.

Érdemes magunkat korlátozni. A böjt éppen erről szól. Azt mondom, nem eszem, vagy nem beszélek, ezzel megnyílik egy másik sokkal mélyebb valóság, amely a korlátok mögött van. Ebben a csipegető, mindenbe belekapó világban adjon Isten számunkra elmélyedést, hogy ne fáradjon ki az akaraterőnk, mire az igazi és lényeges döntéseket kell meghozni. Ne lankadjunk el, mire Krisztus mellett vagy ellenében kell döntenünk. Ámen.

Olvasson tovább