A mi mangalicánk. Még szép, hogy a miénk! Persze sokan bejelentkezhetnek érte, hiszen hívták török és rác disznónak is. De azért a mangalica mégiscsak magyar. Mindegy, hogy szőke, vörös, vagy fecskehasú, ahogy megáll előttünk a lábát konokul megvetve, olyan, mint egy támadni készülő gyalogbetyár. Az ember ösztönösen hátralép. Izmos fekete orra egyfolytában szimatol, fültövén a világos Wellmann folt, szeme barna, szempillái, csülkei feketék. Mintha Frida Kahlo, vagy Rózsa Sándor hunyorogna ránk összevont szemöldökkel. Tóth Péter szerint – aki a mangalicák megmentője – egy kifejlett mangalicának csak egy tigris lehet az ellenfele. Gyors, erős és ha megszállja a szívét az aggodalom, nem ismer kegyelmet. Tisztelni kell a mangalicát. Ha valaki seprűvel eteti, könnyen megjárhatja. A mi mangalicánkat mutatja be szombat reggel a Kossuth rádió minden érdeklődő hallgatójának, a Szellem a fazékból házigazdája: Vinkó József.

Korábbi adások >>>