A Magyar Patrióták Közössége jótékonysági estet rendezett a délvidéki Maradék község javára. Halász Dániel és Csepregi Pál az ottani körülményeket mutatja be.

Erich Fromm A szeretet művészete című könyvéről beszélget Dányi Nagy Márió és Csányi Ágnes.

Fekete Ágnes:
„Legyen meg a Te akaratod!” Máté evangéliuma 6,4

Szeretném, ha a ránk következő hetekben szerdáról szerdára az akaraterőről lenne szó. Azért választottam ezt a témát, mert a mai korszakunk egyik legnagyobb gondja, hogy az embernek elfogy az akarata. Sokan ülnek a gépek előtt, és nem is veszik észre, mennyire a gép lett az életük fölött az úr. És ne hazudjunk magunknak, egy kicsit mindannyian így vagyunk ma. De eltunyul a testünk is, ellaposodnak a kapcsolatok, és valahogy nem találunk erőt, ami mozgósítana minket, hogy menjünk, tegyük, lépjünk oda, ne adjuk fel. Ezért, mintha ma ilyen megadóan is elhangozhatna Jézus mondata sajnos, hát legyen meg a Te akaratod, mert nekem már úgy sincsen. Jöjjön, aminek jönni kell! Majd lesz valahogy! Az ember néha már nem is hisz abban, hogy befolyásolhatja a világot, akár a saját sorsát is, mert annyira kiszolgáltatottnak érzi magát.

Amikor Jézus ezt az imádságot a szánkra adja, hogy „legyen meg a Te akaratod”, először a mi akaratunkra hivatkozik burkoltan. Nem tudja átadni az akaratát az, akinek nincsen sajátja. A Jóisten lelki fejlődésünket is úgy találta ki, hogy először utánozzuk a szüleinket, aztán pedig fellázadunk ellenük, kipróbáljuk a saját akaratunkat, határainkat, hogy végül megtalálhassuk az utánzás és a lázadás közötti utat, ami a sajátunk. Ha nincs lázadás, nehéz a saját út megtalálása is. Ha nem éreztük soha, hogy „legyen meg az én akaratom”, nem fogjuk azt sem őszintén kimondani: „legyen meg a tied”. Sőt, mintha Isten valahogy éppen a saját akaratunkat akarná a visszájára fordítani, és mint egy kifordított zsák, azzal dolgozik. Így tette például Péterrel, aki halászni akart, a sok hal kihúzása lebegett szeme előtt, ezt akarta nagyon-nagyon. Jézus pedig azt mondta: „emberek halászává teszlek”. Mintha a saját akaratunk valahol ott keringene az isteni akarat mellett, csak hagyni kell, hogy Isten átalakítsa vágyainkat a maga módján.

Jézus nagyon sokszor megkérdezte az emberektől: Mire vágysz? Mit szeretnél, hogy tegyek? Milyen nehezen fogalmazzuk meg ezt magunknak! Gyűrjük az életet, és nem gondoljuk végig, hogy mit is szeretnénk igazán. Isten nem az akaratunkkal szemben, azt megkerülve keres minket, hanem úgy, hogy saját vágyainkat kifordítva visszaadja nekünk.

Egyik nap otthon arról beszélgettünk, milyen jó lenne látni egy igazi angyalt. Jó lenne Isten küldöttével úgy találkozni, ahogyan a Bibliában ezt olvassuk. Akkor a férjem csak úgy viccesen ezt énekelte: „…Kisangyalom…” Ebből az egyszerű dalrészletből nevetve értettük meg, hogy egymás számára vagyunk angyalok, küldöttek. Vágyainkat visszájára fordítja Isten, és egymás számára tesz angyalokká minket. Adja Isten, hogy kérjük az Ő akaratát úgy, hogy a saját megszületett, kimondott vágyainkat oda tesszük az Ő kezébe. Ámen.

 Tovább a „Tebenned bíztunk eleitől fogva…” műsoroldalára >>>