Október 29-én, szerdán 13:30-tól a református egyház félórája a Kossuth Rádióban
Farkas József, a budapesti Gyulai Pál utcai gyülekezet lelkipásztora most lenne 100 éves. Az ebből az alkalomból rendezett konferenciáról számolunk be, majd Farkas József utolsó igehirdetésének részleteit hallhatjuk.
„Most kezdem igazán megérteni” Apostolok cselekedeteiről írott könyv 10,34
„Most kezdem igazán megérteni.” Tehát az illetőnek valami élménye lett, élménye támadt és az szinte kettévágja az időt. Az életünkben vannak ilyen választóvonalak. Most kezdem. Olyan valamit éltem át, ami csak a kezdet. Most kezdem igazán megérteni. Eddig is valahogy sejtettem a dolgot, tudtam valamit, de az nem volt az igazi. Most kezdem igazán megérteni. Micsoda gazdagság ez: megérteni.
Valaki szinte azt mondja, hogy most kezdődik az egész. Ki lehet ez az ember a Szentírásban, aki ezt mondja: most kezdem igazán megérteni? Érdemes elgondolkozni, vajon ki lehet? Ez az ember nem más, mint Péter apostol. Eddig nem értette? Eddig mit csinált? Ez a most jóval pünkösd után van. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvből olvastam ezeket a szavakat.
Jézus halála, feltámadása, újra kegyelembe fogadása a tagadás után. Döbbenetes, mi mindenen ment át, s aztán a pünkösdi csoda; a pünkösdi prédikáció; alakul az első gyülekezet Jeruzsálemben, telik az idő, és egyszer átél valamit. Amikor átél valamit, azt mondja: „most kezdem igazán érteni.” Az összes eddigiben nem jutott el idáig.
Mint mondottam, a misszió javában folyik a zsidók között Jeruzsálemben és környékén; a pogányok között Európában Pál apostol végzi a missziót. A gyülekezet növekszik. A jeruzsálemi gyülekezetben a zsidók megtérnek, – olvassuk – még farizeusokból is lettek hívővé; már lüktet az élet az Isten anyaszentegyházában. Akkor történik, hogy Péter az egyik zsidó városba megy, vendégeskedik egy családnál. Aztán felmegy a felházba, a tetőre, és ott elmélkedik, imádkozik. Ott révület száll rá, és látomást lát. Isten azt üzeni neki, hogy lépjen be a tisztátalan ember küszöbén, annak a házába. Ilyet nem csinált Péter azelőtt.
„Most kezdem igazán érteni, hogy nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” A nagy élmény ez volt, hogy nem személyválogató az Isten. Nincs olyan, hogy tiszta és tisztátalan állat. Nem személy- és állatválogató az Isten. A lényeg ez: nem személyválogató. Ez óriási lépés, mert magával az Istennel száll szembe, amikor azt mondotta: semmiképpen nem, a hitemmel nem egyezik az, hogy ezt a tisztátalan állatot vágjam és egyem, vagyis én tisztátalan ember házába belépjek.
A keresztyén misszió ünnepi órája, csillag-órája volt ez az óra, amikor Péter felkiáltott: „most kezdem igazán megérteni!” Az egész keresztyén gondolkodás döntő fordulata volt, ami nem ment olyan egyszerűen.
Isten előtt nincs személyválogatás. Istent az érdekli, hogy ember. Iszákos, nem iszákos, magyar, nem magyar, nem számít az Istennél. Akármilyen mélyen vagy magasan van, a döntő dolog az, hogy ember, az Isten Szelleméből van benne egy kis szikra. Ha nem is szikrázik, de az Istenből van benne valami.
Most kezdek ráeszmélni… Testvéreim, mindnyájunknak van mire ráeszmélni! Mi az ember? De az egész vonalon végig lehetne zongorázni. Lehetne beszélni arról, hogy most kezdem a Bibliát érteni.
A bibliára nézve is igaz, hogy kell tanulni ókori történetet, nyelveket, lehet exegéziseket olvasni. Mindent kell a Bibliáról tanulni, minél többet, de aztán kell a másik dimenzió: most kezdem hallani, mi van ebben a Bibliában. Akiben nincs ez a kettősség, hogy most kezdem csak kapiskálni, aki csak gyűjti a mindenféle adatokat, az okos ember lehet, csak éppen nem tudja, hogy a Bibliában mi van. A Bibliát is így kell olvasni. Minél többet tanulni. Én még mindig nagyon boldogan tanulok mindent, ami a Bibliát jobban megvilágítja, s ugyanakkor jól tudom, hogy e másik dimenzió nélkül szánalmas dolog, esztétika, irodalom, ilyesmi.
Így vagyunk Jézus Krisztussal, magával a Názáreti Jézussal is. Róla is minél több adatot gyűjtünk: Mit mondanak a zsidók, a keresztyének. Jézusról minél több adatot gyűjteni, az egyik dimenziót minél színesebbé tenni, s ugyanakkor tudni, a lényeg a másik dimenzió. Most kezdem csak megérteni, ki a Názáreti Jézus. Testvéreim, csodálatos dolog, amikor a másik dimenzió kezdi helyreigazítani az egyik túlkapásait. Ne haragudjatok, nagyon szegényes az életetek, ha csak ezt nézitek, hogy minél több adatot gyűjteni. Most kezdem csak érteni, hogy mi az a Biblia, ki az a Jézus.
A legtöbben tudják, hogy tegnap volt a születésnapom, nyolcvanöt éves vagyok. Az életem legnagyobb öröme, hogy még mindig képes vagyok ilyesmire, hogy elcsodálkozzam, felsóhajtsak, felujjongjak: „Végre kezdem érteni!” Nagyon ajánlom a testvéreimnek, nyissatok erre, hogy megérteni ne csak az egy dimenziót, hanem valami módon próbáljatok igazságokhoz jutni a másik dimenzióban: a ráérzés, az intuíció, a Szentlélek, a szeretet. Egyszerű a dolog, csak azzal az alázattal kell menni: „egydimenziós ember vagyok; nyisd meg ezt a másik dimenziót, Uram!”
Befejezésül elmondom, hogy nagyon tetszik nekem egy könyv címe: Jó volt élni. Kedves idős asszony írta, illetve egész életében írta a naplóját. Erdélyi arisztokrataféle család leszármazottja. A lányaim voltak Erdélyben a kastélyánál, ami már persze rég nem az övé. Sok megaláztatás, menekülés, börtön, mindenféle volt az életében. Ezt adta címéül a könyvének: Jó volt élni. Testvérek, nyolcvanöt évesen én is ezt mondom: jó volt élni! Nem azért, mert szenzációs sors jutott osztályrészemül. Átlag magyar embernek a sorsa. Mindezzel együtt jó volt élni, mert ilyen rácsodálkozásokban éltem: kezdem érteni. Jó lesz a halálban, hogy most aztán igazán értem. A halál megint csak egy rácsodálkozás lesz, hogy amit tükör által homályosan láttam, végre szemtől szembe látom. Jó lesz ez! De itt a földiekben is jó a „most kezdem érteni” élmény. Áldjon meg Isten mindnyájunkat sok ilyen drága, boldog élménnyel! Ámen.
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.