Egyéb

„Ez mégiscsak egy verseny…” - Beszélgetés Zsuráfszky Zoltánnal

A zsűrizést tartják a leghálásabb feladatnak egy versenyben, pedig egyáltalán nem könnyű értékes kritikával illetni a produkciókat. Erről mesélt Zsuráfszky Zoltán, aki a néptáncos szakma egyik legtapasztaltabb mestere. Táncművészként, koreográfusként és művészeti vezetőként nincs számára ismeretlen terület a népművészetben, de a versenyzők előadásainak színvonala őt is meglepte…

Hogy érezte magát az idei műsorban zsűritagként?

Jól éreztem magam, nagyon élveztem. Örülök, hogy még egy évadot megért a Fölszállott a páva, még egyszer beindult a gépezet, és hogy ekkora nyilvánosságot kapott. Az is jó érzéssel töltött el, hogy újra felkértek a zsűrizésre, mert azt gondolom, kiváltságos helyzetben van, aki zsűritag lehet. Fiatal koromban profi táncosként részt vettem a táncház mozgalomban, ma is művészeti vezetőként dolgozom, tehát az egész életemet a táncnak szenteltem. Nagyon remélem, hogy zsűritagként ez a rengeteg tapasztalat mind a hasznomra vált, és hogy a nyitottságommal, az elképzeléseimmel hasznára voltam a kollégáimnak is.

Koreográfusként és a Honvéd Együttes művészeti vezetőjeként nyilvánvalóan nagyon sokat tudott volna segíteni a táncosoknak felkészítő mesterként is. Nem merült fel Önben, hogy azt a feladatot szívesebben vállalná?

Teljesen más a szerepe a mentoroknak, mint a zsűritagoknak. Én most azt szerettem volna, ha sikerül kinyitni a szakmai kérdéseket, hogy a népművészetben kevésbé járatos nézők is élvezzék a műsort: megnyitni a versenyzők személyiségét, a színpadi táncművészetet és egy-egy alkotó előadói kvalitásait értékelve, kicsit humorosabban bemutatni a kultúra ezen ágát. Nagyon fontos számomra, hogyan nyilatkozom meg zsűritagként, hogy minél többet tudjak hozzáadni a műsorhoz. Remélem, a nézők is úgy gondolják, hogy érdekesek voltak a megszólalásaim.

Minden zsűritag a népművészet más-más szakterületének képviselője, ezért az adott terület versenyzőit talán könnyebb megítélni. Ön hogy érzi, a táncosokat keményebben vagy kíméletesebben bírálta?

Szerintem az a legfontosabb, hogy megtaláljuk az egyensúlyt egy-egy személyes hozzászólásban. A színpadi táncművészet képviselőjeként én inkább az előadó-művészet felől közelítem meg a produkciókat. A mai napig sok táncossal dolgozom együtt, rengeteg műsort készítettem a dramatikus táncszínháztól az autentikus néptáncműsorokig. Azt hiszem, viszonylag széles látókörrel tudok megfogalmazni és átadni egy-egy véleményt a fiatal táncosoknak. Persze ehhez kell némi pedagógiai érzék is, de azt hiszem, sikerült kellő szeretettel és bizalommal szólni a versenyzőkhöz. Nagyon jó a zsűri ötös fogata, a sokéves szakmai tapasztalatok birtokában nem jövünk zavarba, ha véleményezni kell a népművészet bármelyik ágát. Például úgy tűnhet, mintha a zenész kollégák nem értenének a tánchoz, de valójában ők világosan ismerik a típusokat, az adatközlőket és azokat a helyeket, ahonnan egy ilyen verseny anyagot meríthet. Ismerjük azokat a területeket, ahonnan a versenyzők jelentkeztek, tehát azt gondolom, nem fordulhat elő, hogy valamihez nem tudunk hozzászólni.

Mit érzett a legbonyolultabb feladatnak a zsűrizésben?

Azt, hogy ne veszítsem el a versenyzők és a nézők bizalmát. Mivel ismerem a táncos társadalom számtalan rétegét, megpróbáltam azokért is helytállni, akik most nem jelentkeztek a versenybe. Nagyon nehéz feladat az is, hogy ne bántsuk meg a gyerekeket, mégis valamilyen üzenetet adjunk át nekik, kedves kritikával illessük azt, amit csinálnak. Azt szeretném, ha mindenki tanulna ebből a műsorból. Örülünk, hogy létrejött ez a tehetségkutató verseny, de nem mindegy, hogy az ember milyen mélységben tudja megismertetni a civil nézőkkel a kultúrának ezt a szegmensét. Fontos lenne, hogy megmaradjon a széleskörű nyilvánosság, mert ez hasznára válna a táncművészeknek, az énekeseknek, az együtteseknek és nekünk, népművészettel foglalkozóknak is. Remélem, az emberek úgy gondolják, ez egy szerethető műsor volt, ezáltal pedig még nagyobb nyilvánosságot kap ez a művészeti ág.

Több évtizedes tapasztalattal rendelkezik, nyilván Önt most már nehéz bármivel is meglepni, de mit gondol a mostani versenyzőkről?

Inkább az a meglepő, hogy mindenki nagyon magas szinten teljesített, nem egyszerű rangsorolni a versenyzőket. De szerintem nem lehet tíz ponttal végigzsűrizni a versenyt. Ez nem egy seregszemle, ahol mindenkinek mosolyogva odaadjuk az oklevelet, aztán hazaküldjük. Mégiscsak egy verseny, ahol szükség van egyfajta szakmai sorrendiségre, és jó lenne kicsit a kritika felé is nyitni. Nehéz tíz pontnál kevesebbet adni, mert tényleg maximálisan jól teljesítenek a gyerekek, ügyesek, és komoly híradást adnak a Kárpát-medence különböző területeiről. A kritikát jól kell becsomagolni, de mindenképp szükség van rá. Nagyon erős volt az énekesek, a táncosok és az együttesek mezőnye is, és rengeteg korábban kiesett versenyzőért is nagyon fáj a szívem. De itt az a lényeg, hogy a már jól ismert dalokat, táncokat hogy tudják prezentálni a szereplők, mekkora bennük a versenyszellem, mennyire „érzik” a kamerát.

Mit gondol, mit nyertek a Fölszállott a pávával a versenyzői, és mit a nézők?

Remélem, hogy mindenki élvezte, hogy részt vett a műsorban, mert szerintem hatalmas élmény volt mindenki számára: a nézőknek a látvány, a versenyzőknek a megmutatkozás lehetősége, a munkatársaknak a közös munka, a szakmabelieknek pedig az, hogy megismerhetik az újkori adatközlőket. Külön öröm, hogy a hivatásos énekesek és zenészek mellett az amatőr együttesek is be tudták mutatni, micsoda tartalékaink vannak. Bőven van még „alapanyag” egy ilyen tehetségkutatóhoz, meglátjuk, mit hoznak a – remélhetőleg megvalósuló – következő évadok.

Ön szerint van jelentősége annak, ki jutott el a döntőig vagy itt már mindenki nyert?

Aki itt megjelent, azt megismerte a szélesebb nézőközönség is, és nyilvánvalóan mindenkire nagyon büszkék a saját városukban. Én ezt tartom a legnagyobb eredménynek. Nagyon nagy elismeréssel gazdagodhatnak azok is, akik díjban nem részesülnek, és ez óriási dolog. A Fölszállott a páva nagyon fontos a szakma, az ország és a média számára is. Egész Magyarország, sőt, a határon túli magyarok is nyomon követték az eseményeket, tehát ennek a műsornak van egy nemzetegységesítési funkciója is. A Fölszállott a páva a magyarság büszkesége: anyanyelvünk, a táncos és a zenei örökségünk büszke sikersorozata. Azt hiszem, hogy ezért is folytatnunk kell.

Videó ajánló

Olvasson tovább