IV. Béla királyunk legidősebb lánya, Kinga mindig is Jézus szolgálatára készült. 15 évesen férjhez adták a lengyel V. Boleszlávhoz, ám ő Jézushoz sem lett hűtlen: férjével esküt tettek, hogy szűzi házasságban élnek. Amikor megözvegyült, húgával, Boldog Kingával apácaként élt az általa alapított ószandeci kolostorban. Alakjához számos, a tatár veszedelemmel kapcsolatos legenda fűződik.
A legszebb magyar vonatkozású történet a szerint 1239-ben hazalátogatott, apjától a máramarosi Aknaszlatina egyik sóvágatát kérte el a lengyelek számára. A birtokbavétel jeléül gyűrűjét a mélybe dobta. S amikor a lengyelországi Wieliczkában megnyílt a sóbánya, az első tömb felszínre hozott sóban meglelték Kinga gyűrűjét. A tatárok dúlása után teljes hozományát az ország újjáépítésére fordította, vagyonát szétosztotta, kolostorokat alapított. Nem uralkodott, hanem szolgálta népét.

1690-ben VIII. Sándor pápa avatta boldoggá, majd 1999. június 16-án pedig az Ószandec közeli síkon II. János Pál pápa iktatta a szentek sorába. A Regényes történelem március 23-i adásának hőse Lengyelország és Litvánia védőszentje, a sóbányászok szentje, Árpád-házi Szent Kinga.

Szent Kinga szobra Budapesten, a Március 15. téri Belvárosi Templom mellett az avatási ünnepségen. A szobrot Belváros-Lipótváros Lengyel Kisebbségi Önkormányzata avatta fel.
MTI Fotó: Kovács Attila